Egy velencei kirándulás margójára.

Ki ne tudná ezrével sorolni a szebbnél-szebb látnivalókat Velence kapcsán? Aki járt ott, az biztos tud egy klassz éttermet, egy isteni kávézót említeni, miközben sorolja a látványosságokat, amiket végre-valahára végigjárt.

Nincs ez velünk sem másként, ám kiegészítenénk a történetet egy olyan érdekességgel, ami nem mindenkinek van a fejében, ha velencei utat tervez.

Mai, virtuális utazásunk során ezért egy olyan szigetre megyünk, amelyet a nyaralók a vaporettóból csodálnak legtöbbször, mert „milyen jól néz ki, milyen impozáns, milyen érdekes – mi lehet az?”.

Murano és Burano előtt azonban elsuhanunk San Michele szigete mellett, ami Velence hivatalos temetője – habár nem mindig volt az. Van, aki úgy érezheti, ez egy bizarr látnivaló – temetőlátogatás nyaraláskor? Ne már! Pedig nagyon megéri, mert csendes nyugalmával, gondolkodásra és elmélyülésre indító atmoszférájával igenis hozzá tud tenni a városlátogatáshoz.

Chiesa di S.Michele in Isola – Forrás: wikiwand.com

Évszázadokkal ezelőtt a sziget két kisebb szigetből állt: a San Michele nevet viselő nagyobb, és a San Cristoforo della Pace elnevezésű kisebb terület alkotta, melyeket csak egy keskeny kis csatorna választott el egymástól. Ezt a csatornát az 1800-as években azonban feltöltötték, így egy nagyobb felületű, összefüggő szigete lett a városnak a San Michele nevet tovább vivő hely.

Az 1200-as években a kamalduli rend remetéi éltek a szigeteken, mintegy 600 éven át. Az 1400-as évektől pedig igen sok tudóst, művészt vonzott a monostor és környéke.

S hogy hogyan lett temetősziget? Úgy, hogy Napóleon 1804-ben a Sant-Cloud-i rendeletben előírta, hogy onnantól kezdve tilos Velence központjában a temetkezés, mely döntését higiéniai indokokkal támasztotta alá. Bizony, 1804-ben – így a sziget azóta ezt a funkciót tölti be.

Aki manapság utazik oda, könnyen felismerheti a közelben lévő szigetet jellegzetes, piros téglákból álló faláról, mely egy nagy karéjban körülveszi a temetőt. Benne a fehér templom és a sok zöld ciprus kellemesen nyugodt hangulatot áraszt, miközben együtt az olasz (és magyar) zászló színeit is megidézik.

Gyönyörűen elkülönítve találjuk meg a katolikus megemlékezés keresztjeit, egy másik részben az evangélikus síremlékeket, majd az izraelita nyughelyeket és az ortodox sírokat – tehát a temető egy igen komoly struktúrát követve került kialakításra.

Aki szemfüles, ismerős nevekre is bukkanhat. Számos olyan hírességnek van itt ugyanis a sírja, akinek valamilyen szoros kötődése volt a városhoz – így ők itt leltek örök nyugalomra.

A fent említett hírességek közül itt nyugszik (a teljesség igénye nélkül):

• Igor Sztravinszkij, orosz zeneszerző
• Josif Brodszkij, orosz költő
• Szergej Diaghilev, az orosz balett megálmodója
• Ezra Pound, amerikai költő
• Christian Doppler, osztrák fizikus
• Giulio Lorenzetti és Pompeo Molmenti, olasz történészek
• sőt, Anthony Quinn második feleségének családi sírja itt található.

Mi mindenképpen azt javasoljuk az utazóknak, hogy ezt a látnivalót ne hagyják ki – az úgymond kötelező körökön túl biztos, hogy meghatározó élménnyel gazdagít mindenkit egy ilyen program.