Ígértük, hogy a kenyér és az édességek után más gasztro-vizekre evezünk, ma lesz ennek a napja.

Kezdjük is mindjárt a sajtokkal, hiszen ezekből számtalan variáció áll rendelkezésre. A szárd sajtok alapja a nyers, magas zsírtartalmú juhtej, amely a szigeten készült sajtok jellegzetes ízét adja. A sajtok gyártása már a római kor előtti időkre is visszavezethető.  A Szárd-Piemonti Királyság idején a francia partok városait is ellátták már a finom tejtermékkel, a későbbi időszaktól pedig egészen napjainkig még Észak-Amerikába is irányul export. Bár néhány olyan sajt van csak, amit szélesebb körben szárd sajtként máshol is ismernek, valójában több mint 30 féle verzió létezik a szigeten. A sajtokat korábban kizárólag juhtejből készítették, manapság azonban a kísérletező kedvű sajtkészítők időnként tehén- és/vagy kecsketejet is kevernek hozzá, megnyitva ezzel egy csomó új lehetőséget az újabbnál újabb sajtok felfedezése előtt. Aki szívesen elmerülne a sajtok típusaiban és rejtelmeiben, azoknak ajánljuk a leviedellesardegna oldalát, ahol tovább tájékozódhatnak.

A legtipikusabb szárd sajtok a következők:

Pecorino Sardo

 

Pecorino Romano

Fiore Sardo

S ha már a sajtokat áttekintettük, kóstoljunk hozzá bort is, hamar!

Nincs is egyszerű dolgunk, ami a választást illeti, mert Szardínia szigete a borászatoknak, a szőlőtermelésnek is kedvez, mind a klíma, mind pedig a termőföld szempontjából. Ha egy kis képet akarunk kapni, akkor újfent a leviedellasardegna oldalát ajánljuk, ahol egy Grazia Deledda idézettel indítanak. (Talán kevesen tudják, de az írónő irodalmi Nobel-díjas, így vele is foglalkozunk még ebben a hónapban.) Képet kaphatunk egy kicsit arról, milyen körülmények övezik a borászatokat, hogyan alakult a történetük az elmúlt évszázadok során, ami egy csodálatos, és nem utolsósorban olasz nyelvű olvasmány, így elmélyedésre ajánljuk mindazoknak, akik a nyelvet szeretik és azoknak is, akiket a borászat, mint téma izgat fel. Olvasgatni lehet még a paradisola oldalán is, valamint a piatti-tipici-sardi kulcsszó alatt is.

Vermantino

Cannonau

Buio-Buio

Szívünk szerint felsorolnánk a legtipikusabb borokat, de az az igazság, hogy annyi fehér és vörös nedű van, ami említést érdemel, hogy csak egy óriási lista lenne a mai írásunk. Így újfent azt mondjuk, hogy akik szívesen kutatják, mit érdemes megkóstolni, vagy akár miből érdemes hazahozni néhány palackkal, az pl. a hotellafuntana oldalán is elkalandozhat egy kicsit, hol a korábbiakhoz képest egy picit más szemszögű gyűjtésből látszanak a borok egyes csoportjai.

Mivel a címben ígértünk azért malacsültes témát is, nem maradhat el a végéről a porceddu, ami egy tipikus szárd étel, nyárson sült tejes malacka, amelyet mirtusszal díszítenek és ízesítenek – főként a nyári szabadtéri ünnepek alkalmával. A recepteket a guidecucina és a scattidigusto oldalairól ajánljuk. Az alábbi videón pedig láthatjuk, milyen az, amikor nem vacakolnak egy malaccal, mindjárt megsütnek vagy tizet ‘egy füst alatt’.

Hú, hát aki még mindig nem lakott jól, annak kis türelmét kérjük a következő havi gasztrokalandig, addig pedig a folytatásban még érdekes szárd témák jönnek, ne hagyják ki!