Hiába van nyakunkon a tél, mi mégis Olaszországba ácsingózunk.

Persze, ez nem csoda, hisz például Rómában még a téli hónapokban is kellemesebb az idő, mint itthon, s ha nagykabátra szükség van is, azért a kiruccanás az mégiscsak kiruccanás.

Úgy döntöttem, hogy ma – egy nagyon kedves és régi olvasónk ajánlására felfigyelve – egy római úticélra irányítom a figyelmet, ami nem biztos, hogy az összes „10 legklasszabb…” című cikkben is benne van, ám mégis nagyon érdekes.

Ha nem is firtatjuk most különösebben Róma történelmét, azt azért legtöbben tudjuk, hogy a város hét dombra épült – ezek egyike az Aventinus, vagy Aventino, ahogy az olaszok hívják.

Az Aventino pedig számos csodálnivaló dolgot rejt, ezek közül pedig egyet választottunk mai témánknak: a „Buco della Serratura”-t.

Ha valaki az Aventinusra látogat, a Kolosszeumtól egy nagyobb sétára, vagy egy metrómegállónyira  találja a Circus Maximust (vagy mai olasszal élve a Circo Massimo), ami önmagában megér egy misét; közelében egy csodás rózsakert van (Roseto Comunale), s miután elhagyjuk a Bocca della Veritát, azaz az Igazság száját (tudják, ahová csak a bátor és igaz emberek merik bedugni a kezüket, a sunyik meg félnek, hogy nagyon megjárhatják…), és esetleg átsétálunk a narancsligeten (Giardino degli Aranci), felérünk a dombon található villához, ami a Máltai Lovagrendhez tartozik. Ez mai úticélunk.

Nos, itt is lennénk: a Buco della Serratura (azaz a kulcslyuk) előtt. Ami először feltűnik, az a kíváncsi emberek sora, akik a kapunál állva várnak valamire. Időről időre egy, a fenekét a tömeg felé illegető látogató kilép a sorból és távozik, a sor igen lassan, de azért halad.

Buco della Serratura – Forrás: aleteia.org

Nem véletlenül tűnik úgy, hogy ezek az emberek a leskelődés kedvéért jöttek, nem bizony! Valóban kukkolnak valamit, de nagyon! S ahogy odaérünk a kapuhoz, már látjuk, hogy egy óriási, önmagában is varázslatos, századokkal ezelőtti hatalmas zárszerkezet díszeleg rajta, kulcslyuka igen tekintélyes.

S ezek az emberek mind arra várnak, hogy lyukon átnézhessenek végre. Mi a manó van a másik oldalon? Hát, kérem, olyan panoráma, amitől egy pillanatra bennszakad a lélegzet: a római Szent Péter Bazilika kupolája látható innen teljes gyönyörűségében – a villa kapujának tájolása igencsak jól sikerült. A szemfüleseknek az is feltűnik, hogy a villa kapuján belül komoly és buja növényzet bújik meg, azonban azt gondosan nyírják, hogy ezt a panorámát semmi ne zavarhassa meg.

Buco della Serratura – Forrás: viagginews.com

S még egy fontos dolog – a kis lyukon áttekintve az ember három államot lát. Hogy hogyan? Hát, egyrészt a Máltai Lovagrend itteni villája (ami csak korlátozottan és vezetővel látogatható egyébként) egy nemzetközileg elismert, önálló entitás, saját útlevéllel, nemzetközi kapcsolatokkal, s máltai állampolgársággal az ott élők számára. Szóval látjuk lényegében ezt a kis államocskát, látjuk Olaszországot, hisz Róma városában mi mást is látna az ember, valamint a Vatikánt. Fogadjunk, hogy ebbe így bele sem gondoltak!

Buco della Serratura – Forrás: tripadvisor.it

Nos, ma ezért az egy kis úticélért ragadtam billentyűzetet, de a fent említett egyéb aventinói látnivalók is sorra kerülnek majd, ez egészen bizonyos – mindegyik egy-egy varázslatos gyöngyszeme lehet egy római vakációnak, évszaktól függetlenül.

Higyjék el, hogy önmagában ez látvány megér egy hatalmas sétát az Aventinón, ahonnan aztán a Trastevere városrészbe az egyik hídon (a Tiberis felett, ugye) átérve számtalan édes kis étterem várja a látnivalóktól megfáradt turistát. Egy jó kis pasta? Ki ne hagyják!

Buco della Serratura – Forrás: mondovagandosenzameta.it