Az olasz főváros kimeríthetetlen, ha látnivalókról van szó.

Nyilván nem fogjuk felsorolni ma sem a 10 legszebb dolgot, amit Rómában meg kell nézni, mert azt már Önök is kívülről fújják. Azonban, ha találunk olyan kevésbé ismert nevezetességet, ami jópofa sztorikat tehet hozzá egy utazáshoz, vagy szép helyeket láthatunk általa, akkor azt nem tétovázunk megosztani.

Ma is így teszünk tehát, és egy olyan kis átjáróba kalauzoljuk az utazót, amely a város szívében, szinte az Angyalvár tövében van, mégsem látogatják sokan.

Első blikkre persze ez csak egy átjáró, egy kis árkád, amelyből Rómában még kismillió másik van. Ugyanakkor, ha jobban és közelebbről megnézzük – és egy római út során úgyis ezen a környéken is kódorgunk – egy csodálatos látnivalót kínál, és bizony érdekes történettel is bír.

Sétáljunk át az Angyalvár bejáratával szemben lévő hídon a Tiberis másik partjára, és jobbra srégen induljunk el a Via Paolán. Az utca vége felé lesz a bal oldalon a Via Arco dei Banchi, amelyen végigsétálva megérkezünk az említett kis boltíves, árkádszerű átjáróhoz.

Via Arco dei Banchi
Forrás: diarioromano.it

A Via Arco dei Banchi nevét onnan kapta, hogy a reneszánsz idején ebben az utcában működtek számos kereskedő és több bankár standjai is – az üzletet a Szent Péter Bazilika közelsége miatti folyamatosan járó-kelő tömeg okán tudták itt jól felpörgetni. A legnevesebb bankár, akit az egyház pénztárosának is neveztek, Agostino Chigi volt, akinek nem csak standja volt az árkád alatt, de a palotája is éppen erre a kis utcára nézett. Az 1500-as években a város egyik legnagyobb luxussal ellátott palazzo-ja volt Chigi rezidenciája – a palota tele volt arannyal, ékszerekkel, festményekkel, különleges textilekkel, intarziás bútorokkal. A korabeli információk szerint Chigi volt a Borgia-család bankára (akiknek soraiból, mint tudjuk, pápa is került ki), az Egyház anyagi ügyeinek bonyolításáért is felelt, de még a firenzei Mediciekkel is kapcsolatban állt.

Kis kuriózum, hogy míg a reneszánszban, a 15-16. század fordulóján élt Agostino Chigi egyértelműen Róma leggazdagabb emberének számított, a család további leszármazottai is szép életutakat jártak be. Többek között az 1600-as években egy Chigi kardinálist (Flavio Chigi) választottak pápává, aki VII. Sándor néven vezette az egyházat. Az ő óriási könyvtárának ad otthont az 1700-as évek óta (egy későbbi Agostino Chigi jóvoltából) a Chigi-palota a Piazza Colonna-n.

És igen, ez bizony az a bizonyos Chigi-palota, amely ma Olaszország miniszterelnökének székhelye. Könyvtára mai szemmel nézve is csodálatos, és méltón őrzi a nagy jelentőségű család örökét. A könyvtárat nemes egyszerűséggel csak „La Chigiana”-nak nevezik.

Ha ebben a kis utcában állunk, akkor tényleg ott lebeg a római reneszánsz business-centrum hangulata a levegőben, s miközben az árkád alá lépünk, ott jön csak az igazi meglepetés.

Egyrészt a belső mennyezete kékre van festve (ki tudja, mióta), amely a csillagos eget jelképezi, szóval bőven lehet hátrahajtott fejjel bambán lépkedni itt.

Aki le tudja venni a szemét erről a csodaszép mennyezetről, az máris láthat egy, az 1800-as években odakerült Szűz Mária képet – ez egy olajfestmény. Eredetileg a reneszánszban egy fából készült szobor jelenítette itt meg a Madonnát, azonban azt a szobrot áthelyezték, s a századok során nyoma is veszett. Ennek helyére került mintegy pótlásként a ma is látható, 19. századbeli festmény.

Az árkád alatt egy hosszúkás követ is láthatunk, latin nyelvű felirattal. Ez pedig azért annyira fontos és érdekes, mert az 1277-es hatalmas árvíznek állít emléket. Megmutatja, hogy a medréből kilépő Tiberis ennek az évnek a novemberében milyen magas vízállást produkált, elöntve sárral és kavargó vízzel a városnak akkor még védművekkel el nem látott részét. A kő valójában a nagyon közeli templomból került át később ide – a feliraton ezért látható megemlítve a tény: az áradáskor a templom üres volt.

A kőtábla a felirattal
Forrás passaggilenti.com

“HUC TIBER ACCESSIT SET TURBIDUS HINC CITO CESSIT ANNO DOMINI MCCLXXVII IND VI M NOVEMB DIE VII ECCL A VACANTE”

(“Qui arrivò il Tevere, ma torbido, di qui presto si ritirò nell’anno del Signore 1277, sesta indizione, settimo giorno del mese di novembre, mentre la chiesa era vacante”)

azaz

„Eddig ért a Tiberis kavargó vize, majd innen húzódott vissza az Úr 1277. évében, november hónap 7. napján, miközben a templom üres volt.” (saját, hevenyészett fordítás)

Aki Rómában csavarog, úgyis jár ezen a környéken – így javasoljuk, hogy a történet ismeretében ne hagyja ki semmiképp ezt a hangulatos részletet. Csodálatos fotók, számtalan emlék húz vissza mindenkit amúgy is ebbe a városba.

S ha nem jutnak el mégsem e szép árkád alá, legalább dobjanak egy érmét a Trevi-kútba, aztán majd legközelebb…