Februártól régiós triók jönnek – egymás után olvashatnak egy érdekes és nem mindennapi cikket, egy (vagy több) jó kis receptet, egy gyerekeknek szóló cikket egy-egy olasz régióból.

Első választottunk Marche – ez a sokak által kevéssé ismert régió Olaszországban pontosan ugyanolyan gyöngyszemeket rejt, mint Toszkána vagy Szicília.

Épp azért, mert a fókuszunkból egy csomószor érdemtelenül teljesen kiesik, most pótolni szeretnénk egy-két cikkben ezt a hiányosságot. Az a mintegy 4000 fős lakosú város, ahová mai utunk visz, nem más, mint Ripatransone. Fura és hosszú neve van – még a helyiek és a környékbeliek is Ripa-ként hivatkoznak rá. Amiért rá esett a választásunk, az két fontos jellemzője a helynek, amelyeken keresztül egy picit képet kaphatunk Itália ezen szegletéről.

Ripatransone panoráma – Forrás: bandierearancioni.it

Ripatransone Ancona és Pescara között kb. félúton helyezkedik el, kb. egy órányi autóútra azoktól, és rettentően közel az Adriához. A városból úgy 15 perc alatt lehet leérni a tengerhez, ami nyilván még egy plusz adalék a sok érdekesség mellé.

A város története sok évszázados, az 1200-as évekből már bőven vannak írásos emlékek róla – egyes források szerint pedig egészen a neolitikum óta lakott ez a terület. Történelmi belvárosa középkori és reneszánsz elemeket is hordoz, különleges elegyét mutatja a két korszak építészetének. Elhelyezkedése miatt, mivel dombokra épült, a Ripatransone-ból megcsodálható panoráma igazán lélegzetelállító. A várost alkotó és körülvevő dombok lankáin borászatok és olivaültetvények érik egymást, amelyek kiváló minőségű helyi termékekkel látják el a környéket.

Piazza Matteotti, Ripatransone – Forrás: marchetravelling.com

A város egyik legimpozánsabb épülete a katedrálisa, a püspöki palotával együtt egy gyönyörű komplexumot alkot. A Palazzo della Podestá és a Palazzo Municipale is csodálatos és jelentős épületek, s ami még nagyon érdekes, az a 12-14. században épített és meg is erősített városfal. Jó része ma is látható, állítólag összesen mintegy 2418 m hosszan futott körbe a város körül, védelmi feladatot ellátva.

Ripatransone egyik legszebb tere a Piazza Condivi, amely Ascanio Condivi nevét viseli, akiről úgy tartják, Michelangelo egyik kedvenc tanítványa volt, sőt, még a mester életrajzán is dolgozott. A városban található Casa Bruni volt Condivi egykori lakhelye.

S hogy végre eláruljuk, mi a két fontos érdekesség a városban, amiért szívesen bemutatnánk? Nos, az egyik, hogy itt található Olaszország legszűkebb sikátora, a maga 43 cm-es szélességével. Nem vicc! És sikátornak hívhatjuk, habár kb. egy átlagos testalkatú ember vállának magasságában fut, minden attribútumnak megfelel, ami egy sikátort kell jellemezzen, nevezetesen: lekövezett, átjárható és legalább egy ajtó vagy ablak nyílik rá. További érdekessége a sikátornak, hogy bár valóban 43 cm széles, egyes pontjain 38 cm-esre szűkül, szóval az átjárhatósága leginkább lapjával igaz.

Az ország legszűkebb sikátora – Forrás: panoramio.it

Mivel Ripatransone városa igencsak bővelkedik sikátorokban, megtalálni nem annyira egyszerű, de egy-két eligazító tábla a segítségünkre lesz a feladatban. Mindenképp érdemes ellátogatni tehát ehhez a klassz és nem mindennapi látnivalóhoz.

A város másik érdekessége, amiért szóba került, az  nem más, mint egy őrült – és szerintünk azért veszélyes – tüzijáték. Ezt ugyanis nem a magasba lövik fel, hanem az utcákon és tereken hömpölygő tömeg feje fölé közvetlenül – csak úgy pattognak a szikrák mindenfelé! Az emberek teljes extázisban ünneplik az eseményt, amely nem más, mint a Madonna di San Giovanni ünnepe. 1682. május 10-én, a szentté avatás ünnepén egy olyan mestert hívtak meg a városba, aki tüzijáték-féleségekkel foglalkozott.  A teljesen szabályos – lényegében pirotechnikai – látványosság után, amire tulajdonképp felkérték, a nála lévő maradék tüzijátékot  a lova nyergéből pukkantgatta el a járókelők között a téren. Ez akkora meglepetést okozott, és olyan sokat emlegetett momentumává vált az összejövetelnek, hogy az itt lakók úgy határoztak, a következő évben megismétlik. A szentté avatás a húsvétot követő vasárnapon volt, így a tüzijáték ünnepe megmaradt ennél a dátumnál. Azóta is (!) majdnem minden évben megrendezik a Cavallo di Fuoco–t, azaz  a „Tűzlovas” eseményt, mely nevét onnan kapta,  hogy sokáig lóhátról lőtték ki a pirotechnikai elemeket. Ma már persze nem ijesztgetik a lovakat ilyesmivel. Helyette viszont az ünnep előtt jóval megépítenek egy ló alakú tartószerkezetet, erre erősítik fel az összes kilőhető játékot. Ennek megfelelően ma már az állványt kell végigvonszolni a téren, a tüzijáték szikrái azonban nem emelkedtek magasabbra, azok tényleg a járókelők feje fölött röpködnek végig az esemény alatt.  S hogy hogyan is néz ki egy ilyen őrült tüzijátékos ámokfutás? A ripatransonei kirándulás előtt azért nézzenek rá!