Korábbi írásainkban már elkezdtünk foglalkozni a reneszánsszal, mint művészeti irányzattal, ma picit tovább szűkítjük a definíciót.

A XIV-XV. században hatalmas változások következtek be szinte minden művészeti irányzatban. Az emberek látásmódja és világképe radikálisan megváltozott, ezt már mind tudjuk. Sok, a témával hozzánk képest szakszerűbben és hivatásszerűbben foglalkozó nagy tudású kutató szerint a reneszánsz a középkor lezárását hozta, és egy hosszú, fontos átmeneti időszakot jelentett a modern gondolkodás irányába. Vegyük azonban sorra, mi minden tette lehetővé a nagyvilágban és Itáliában, hogy ezek a változások bekövetkezhessenek.

A történelemhez fordulunk ismételten segítségért ahhoz, hogy jobban átlássuk, hogyan jutott el az emberiség ahhoz az erős megismerési vágyhoz, tanulási hajlandósághoz, amely egészen fantasztikus alkotásokkal ajándékozta meg az utókort mind az irodalom, mind pedig a képzőművészetek vonatkozásában. (Ebből is láthatjuk, hogy a történelem milyen hatalmas jelentőséggel bír, bármilyen témához nyúljunk is, hiszen minden változás gyökere itt rejtőzik.)

Egyrészt a bizánci birodalom hanyatlani kezdett, majd elbukott. A keletről érkező tanok terjedése számtalan tudományág robbanásszerű fejlődését hozta, gondoljunk csak a matematikára, az orvostudományra vagy akár a filozófiára. Ezzel egyidőben – és máris Észak-Itáliában találjuk magunkat – megerősödtek a nagyobb városok, az ottani polgárság szintén egyre komolyabb jelentőséget kapott. Így a reneszánsz születésének alapvető színterei a városok, városállamok lettek, illetve az azokban található nemesi udvarok. Elég Firenzére, Milánóra, Padovára gondolni, ahol a Mediciek, Sfrozák s más nagynevű dinasztiák fénykorukat élték. Ferrara, Pisa, Urbino mind-mind nagy fontossággal bíró városai voltak az Appennini-félszigetnek. Nem csoda hát, hogy a nagylelkű mecénások, akik szívesen karolták fel a tehetségesnek tartott művészeket, a leglényegesebb előremozdítói voltak ezeknek a változásoknak.

Mivel az élet minden területére kihatott ez a folyamat, a renesznász emberideál is sokat változott a korábbi időszakokhoz képest. Hogy is nézett ki mindez a XIV-XV. században?

A reneszánsz emberének legjellemzőbb tulajdonságai között tartották számon, hogy jó kapcsolatai legyenek, ugyanakkor mindig versenyben legyen másokkal és önmagával, hogy minél előrébb juthasson. Rendelkeznie kellett egyfajta egészséges egoizmussal, és jó volt, ha tudta, hogyan tartsa szem előtt érdekeit, és hogyan használja ki a kínálkozó lehetőségeket. Ez nyilván az akkor már pezsgő üzleti életben volt fontos, nem csoda hát, hogy az ennek az ideálnak megfelelő emberek voltak képesek udvart tartani.

Más részről lényeges volt az is, hogy a magát reneszánsz embernek valló ügyes volt, jó diplomáciai érzékkel megáldva. Tájékozott volt a mindennapi élet dolgait illetően, nagylelkű volt, és a fegyverforgatásban is jártasnak mutatkozott.

Baldassar Castiglione

Láthatjuk hát, hogy igen jó csillagállás szükségeltetett ahhoz, hogy valaki ennek a sok kritériumnak legalább nagyrészt meg tudjon felelni. Az udvari tanácsadók (cortigiano) ezekben a századokban szintén hatalmas szerephez jutottak, hiszen az ő feladatuk volt a nemesek, hercegek folyamatos támogatása. Róluk még könyv is született, ráadásul kortárs verzió.

Baldassar Castiglione az urbinói udvarban töltött időben, a Gonzaga-családban megszerzett tapasztalatait alapul véve írta meg az „Il libro del cortigiano” című művét. A könyv 4 fejezetből áll, mindegyik egy-egy nemesi összejövetetel témáján felbuzdulva született és azt dolgozza fel, milyen fontos szerepe van annak az udvari tanácsadónak (cortigiano), aki a nemes mellett többek között tanácsadói feladatokat lát el.

Az első két fejezet azt taglalja, hogyan válhat valaki udvari tanácsadóvá, milyen szempontoknak kell megfelelnie. A harmadikban arról van szó, hogyan vélekedik Giuliano de Medici a nőkről, akik az udvari élet résztvevői – kontrasztba helyezve őket a férfiakkal. A negyedik pedig kiemeli annak fontosságát, milyen kapcsolat kell kiépüljön a herceg/nemesúr és az udvari tanácsadó között – hogyan segítse utóbbi az uralkodó munkáját.

A következő alkalommal tovább folytatjuk azzal, hogy ezekhez az alapvetésekhez hogyan kapcsolódik az irodalom, a nyelvhasználat, és hogy egyes gondolkodók hogyan vélekedtek a korszakban a kérdésről. Várjuk Önöket!