Időről-időre belemerülünk a picit komolyabb témákba, jöjjön hát ma valami könnyedebb, ami nem más, mint a reneszánsz divat. 

Sokszor nehezen elképzelhető, hogy a saját korunkat megelőzően is lehetett olyan súlyú a divat, mint manapság. Pedig így van, s meglátjuk, honnan inspriálódott egy-két esetben, tán még meg is lepődünk.

A reneszánsz a változások ideje volt, igaz ez a divat területére is. A művészetekben végbemenő radikális újítások a divatot is hamar utolérték és a nagy európai udvarokba hamar begyűrűztek. Itália ebben a tekintetben sem tudott egységes képet mutatni (micsoda meglepetés!), hiszen a korszak nagy udvarai, erős városállamai egymással is versenyben voltak. Minden udvar magán hordozta divat tekintetében is a saját ismertetőjegyeit, és igyekezett a többieknél pompásabbnak, előremutatóbbnak látszani.

Mai cikkünkben nem tekintünk ki más európai udvarok divatjára, inkább Itáliára koncentrálunk, s onnan is megpróbáljuk azokat a jellemzőket kiemelni, amelyek általában tették igen karakteressé ezt a korszakot és annak öltözködési szokásait.

Hosszú időn keresztül az értékes és jó minőségű textília keletről érkezett Európába. Az 1400-1500-as években azonban az egyre ügyesebb takácsok keze nyomán Itáliában is megjelentek a saját szövésű anyagok, amelyek könnyebben elérhetővé váltak így a nemesi és polgári réteg számára egyaránt. A szövésnek köszönhetően számtalan minta vált felkapottá, így népszerű volt a damaszt, a brokát, az atlasz – mintáikkal egyetemben. Persze hamar felfedezték maguknak a divat kedvelői a hímzést is – talán kevesen tudják, hogy még Raffaello is készített hímzésmintákat uralkodói udvarok számára.

brokát

brokát

A hajviselet szempontjából érdekesség, hogy míg a férfiak általában hordtak barettet vagy egy kis sapkát, addig a nőknél a haj eltakarása szóba sem jöhetett. A rendezett fonatokat gyöngyökkel, hálókkal díszítették a leggyakrabban – a fiatalok körében férfi és női vonalon is divat volt a szőke haj, a piperkőcebb fiatal férfiak még a szőkítéstől sem rettentek vissza. A nők hajvonaluk megemelésével emelték ki arcukat – ezt pedig a homlok feletti hajrész borotválásával érték el.

reneszánsz hajviselet

A hölgyek öltözéke számtalan réteg szoknyát jelentett, felül fehér ing vagy alsóruha és mellény adta a viselet javát. Az ujjakat legtöbbször szalagokkal rözgítették. A lábak nem látszódhattak sosem, legfeljebb a hegyes cipő orra kandikálhatott ki. Felül viszont a nyak-váll-dekoltázs nagy hangsúlyt kapott. Utóbbi egyébként szintén eléggé változó mértéket mutatott az egyes városállamok tekintetében.

Alapdarabok a reneszánsz gardróbhoz

Velencében például még IX. Innocent pápa is szót emelt a dekoltázsok mélysége miatt. A velencei nők erre felfelé ívelő csipkegallérjukat emelték magasabbra, amitől a ruha eleje még mélyebbre csúszott – így a pápa divatdiktátorként hamar elbukott.

S hogy mi volt ennek a fajta szabadosságnak az oka? Egyszerű. A világi dámák a kurtizánok öltözködési stílusát követték, amely az udvari etikett lazulását eredményezte. Hogy a különbség jól látható legyen, értékes kiegészítőkkel spékelték meg megjelenésüket – a gyöngysor viselését pedig a kurtizánoknak megtiltották, ezzel is hangsúlyozva a két osztály közötti lényeges eltérést. Nem csak a ruhákban, a hajviseletben is a polgári/világi nők jártak elöl példával, a sárgára festett haj ugyanis szintén tőlük indult hódító útjára.

A férfiak jobbára zekét és harisnyanadrágot hordtak, ami mai szemmel nézve inkább megmosolyogtató viselet, ellenben a különféle női fűzőkkel, amelyek viszont a horrorisztikus kategóriába sorolhatók, hiszen ez nem volt sem kényelmes, sem egészséges viselet. Ebből is látjuk, hogy a hölgyek, csakúgy, mint a történelem során bármikor vallották és vallják: a szépségért meg kell szenvedni. Talán ez ma már nem akkora probléma.

A férfiak esetében a harisnyát sokszor egészítették ki buggyos nadrággal, ami az elsődleges nemi jelleg hangsúlyozását is szolgálta, nem csak praktikus volt, de határozottan presztízs értékkel bírt.

férfi divat a reneszánsz idején

A későbbi időszakokban a hegyes orrú női cipőket pedig felváltották a különlegesen megemelt sarkú/talpú lábbelik, amelyek az utóbbi idők divatjában elemeiben vissza-visszaköszönnek.

Dióhéjban ennyit hát a reneszánsz divatról, a továbbiakban is érdekes témákkal jelentkezünk majd.