Régi malom a buja növényzet alatt
Toszkánába repülünk gondolatban – és Firenze környékén barangolunk be egy nagyon kedves helyet, amelyet általában nem említenek az útikönyvek.
Scandicci településtől kb. 10 km-re (ami Firenzéhez nagyon közel, kb. dél-nyugati irányban található) van egy nagyon régi malom, Mulinaccio di Scandicci – illetve annak jóformán csak a romjai. A malmot az 1600-as években a környéken élő Galli família építtette. Ők korábban a közelben folyó patakon gátat is építtettek, hogy egy mesterséges tó kialakításával halakat tenyésszenek. Az itt átfolyó víz energiáját kihasználandó jött a malom ötlete, amely 1653 körül már működni is kezdett.
Több generációnyi környékbeli földműves hordta ide a gabonáját megőröltetni, hiszen a malom mintegy 100 éven át folyamatosan működött. Egyes leírások szerint ez nem volt mindig zökkenőmentes, mert a víz eléggé sáros volt ezen a területen, ami a malomkerék forgásának nem tett túl jót.
Ezek a körülmények, és az iparosodás megindulása az 1700-as évek vége felé szép lassan feleslegessé tette a malmot és annak munkáját, így nem sokkal később azt magára is hagyták.
Mivel a környék is egyre elhagyatottabbá vált, a természet – ahogyan az lenni szokott – visszavette, ami az övé.
Manapság a malomnak szinte csak romjai láthatók, azok is nagyon elbújva a buja növényzet alatt. Nem is olyan könnyű feladat megtalálni – talán ezért is nem olyan népszerű célpont az útikönyvek szerint. Pedig nagyon hangulatos hely, a malomépület romjai az évszakok változásának megfelelően hónapról-hónapra más színekben tündökölnek, a körülötte honoló csend pedig visszarepít minket gondolatban azokba az időkbe, amikor itt még sürgés-forgás volt: csikorogtak a kőből készült őrlőkerekek, jöttek-mentek a csacsik, hátukon a zsákokkal, a termelők hangosan üdvözölték egymást, néha kiabálva pöröltek a molnárral, aki az ajtóban verte le a port kötényéről – szinte magunk előtt látjuk, nem igaz?
Aki a malmot ma meg szeretné látogatni, az azért készüljön fel rá, hogy az épület nem teljesen veszélytelen, így bemenni/bemászni nem jó ötlet, de körbejárni felejthetetlen élmény lesz!
Még látszik a három szint, hiszen ilyen magasra emelkedett fénykorában ez az építmény. Megfigyelhetjük az árkádjait, néhol egy-két malomkő széle is láthatóvá válik. A vadregényes környezet már csaknem száz éve is elvarázsolta az idelátogatókat – állítólag Herbert Lawrence angol író az itt-tartózkodása során írta meg a „Lady Chatterley szeretője” című könyvét. S ha egy ilyen sztorinak inspirációt adhat a helyszín, akkor tényleg romantikus kell, hogy legyen.
A kirándulást, aktív pihenést kedvelők számára Mulinaccio di Scandicci egy lélegzetelállító élmény lehet, közülük is a romantikus lelkűek vannak előnyben. Ha szeretik a tömegek által kevésbé elözönlött helyeket, ahol a csend kifejezetten sokat mesélhet, akkor a listájukra tegyék fel ezt a kis helyet – megér egy vargabetűt Firenzéből.