Kezdjük is az új évet egy kimondottan népszerű ábrázolással – Raffaello angyalkái lesznek mai témánk.

Ha egyetlen pillantást vetnek az alábbi képre, máris mindenkinek eszébe jut, hol látta már ezerszer megjelenni ezeket a kedvesen pufi, elmélázó angyalokat – sokan talán még azt is tudják, hogy ez a hatalmas, szinte művész-istenség rangra emelt reneszánsz festő, Raffaello munkája.

Sokakban talán még az a kérdés is felmerül, hogy hol látható a festmény, kiket jelenítenek meg a kis puttók, és miért vitte őket vászonra a művész. Nos, a festmény korántsem csak róluk szól – Raffaello egyik, talán legszebb festményének egy apró részletéről van szó csupán.

Madonna Sistina – Raffaello, cca. 1513 – Forrás: vistosulweb.com

A festmény valamikor 1512-1514 körül készült, II. Gyula pápa megbízásából – a piacenzai Sas Sisto templom felavatásához, oltárképként. A kép címe: Madonna Sistina (vagy Madonna del San Sisto), és az itt látható pici angyalkák a festmény alsó részén lelhetők fel. Az oltárkép egészen az 1700-as évek végéig Piacenzában volt, akkor azonban a város – jókora adósságot felhalmozva – pénzügyileg nehéz helyzetbe került, és eladta a képet a szászországi választófejedelemnek. Azóta a festmény Drezdában van, az ottani képtárban látogatható meg.

Később ez a két kis puttó mégis önálló életre kelt, és talán annyi féle-fajta módon használták fel a legkülönfélébb formákban az elmúlt egy-két évszázadban, ahogy még a Mona Lisa-t sem.

Érdekessége a képrészletnek, hogy ma már bárhol szembe jöhet velünk. Találkozhatunk vele csészén, bon-bonokon, tolltartón, esernyőn, kitűzőn, zoknin, egérpadon, de én a magam részéről gyertyán mintaként, vagy puzzle-ként is láttam már ilyet. Kifogyhatatlan azoknak a lehetőségeknek a száma, ahol a pufi angyalok felbukkanhatnak.

Állítólag az 1800-as években Németországban már egy-egy csészén megjelent az ábrázolás, aztán számos 19. századi reklámot kezdtek el eredeti, vagy átdolgozott, újraértelmezett formában feldobni vele. A 20. század aztán persze még inkább felkapta a témát – ki tudja, milyen okokból éppen ezt – és azóta megállíthatatlanul terjed a világban, a fent említett, néha teljesen fura, bizarr helyeken felbukkanva. Biztos vagyok benne, hogy szinte mindenki látta már a kis puttókat váratlan helyeken is megjelenni.

S hogy kiket ábrázolnak ők? Persze, hogy többféle elmélet is létezik – ki tudja, igaz-e valamelyik is? Az egyik „legenda” szerint Raffaello egy pék üzlete előtt látott meg két aranyos gyereket, akiknek az ártatlan, ábrándos arca megragadta, és valamiért épp ezen a festményen adta vissza gondolkodó ábrázatukat. Egy másik feltevés szerint a teljes festményhez modellt álló hölgy gyerekei voltak ők, akik a festmény készülése során a műhelyben játszottak – pofijukat pedig az őket aranyosnak találó művész megörökítette az épp alakuló festményen.

Nem tudjuk valójában, igaz-e egyik vagy másik verzió, mindenesetre az biztosan igaz, hogy a művészettörténet talán leggyakrabban használt eleméről van szó.

S ha már annyit beszéltünk arról, hogy a kép csak egy részlet, nézzük meg az eredeti festményt, amely egyike a legszebb Madonna-ábrázolásoknak. Raffaello a nőalakjainak mérhetetlen eleganciájáról, és tiszta szépségéről volt egyébként is híres.

Madonna Sistina – Raffaello, cca. 1513 – Forrás: artslife.com

Aki egyébként kedveli a dokumentum-filmeket, azoknak szívesen ajánlom a Művészet templomai sorozatot – ebben egy egész részt szentelnek Raffaello művészetének, amiről már mi magunk is hírt adtunk korábban.

Pénteken folytatjuk az érdekes cikkek sorát, közeledve a 9. évforduló és a 700. bejegyzés felé! Várjuk Önöket!