Elég régen jelentkeztünk már filmajánlóval, így ma újra előhozzuk a témát.

Tavaly, 2020-ban volt Raffaello, a reneszánsz egyik legmeghatározóbb festője halálának 500.  évfordulója. Ebből az alkalomból az olasz filmkészítők Uniós projekt keretében készítettek egy másfél órás dokumentumfilmet, amelyet eredetileg a RAI-n mutattak be.

Az alkotás – amely méltó emléket állít a halhatatlan festőóriásnak – 90 perces, a Művészet Templomai sorozat elemeként látható immár a magyar mozikban is, ugyanis ebben a periódusban a világ mintegy 60 országában vetítik a filmet.

Raffaello, Önarckép – Forrás: wikipédia

Olasz, brit és francia művészettörténészek világítanak rá Raffaello életének olyan fontos részleteire és állomásaira, amelyek nyomot hagytak művészetén és visszatükröződnek a gyönyörű festményeken. A film fókuszában a festő nőalakjai vannak, ami nem is csoda, hisz egyrészt édesanyját 8 éves korában veszítette el, másrészt felnőtt művészként igencsak nagy szenvedéllyel hódolt a szebbik nemnek, így kalandos élete az ecset forgatásán túl a szoknyák kergetéséről is szólt.

Raffaello, Hölgy unikornissal – Forrás: casacenina.it

Anélkül, hogy lelőnénk minden érdekességet, amit a film elénk tárhat, 3 pici elemet emelnék ki belőle pusztán azért, mert olaszimádóként, és a nyelv rajongójaként ez megkerülhetetlennek tűnik számomra.

Az egyik ilyen érdekfeszítő dolgot leginkább az olaszt bírók/tanulók értékelik talán. A filmben szó kerül arról, hogy mint minden festőművész, Raffaello is készített rajzokat, skicceket a festés előtt – kvázi előtanulmányok ezek a későbbi munkához. Olaszul a rajz jelentése: disegno. Aki ismer néhány szót olaszul, talán a segno jelentését is ismeri: ez pedig a jel. Ha hinni lehet a sztorinak, a disegno szó a segno di dio (Isten jele, isteni jel) kifejezés egyik rövidült változata, amelyet a jelenség fennköltségével (egy mestermű születése) lehet magyarázni. Nagyon szép, ugye?

Raffaello, Sixtus-i Madonna, 1513-14 – Forrás: wikipédia

A másik klassz szó-sztori pedig az ideális jelző köré fonódik – Raffaello megszállottan kereste a szépséget, különös tekintettel a női szépségre. Kutatta a szépség eszményét, koncepcióját – hogy ne mondjuk, ideáját. (Olaszul ez úgy hangzik: idea della bellezza.) Jó eséllyel pedig ebből az idea kifejezésből épp Raffaello nyomán alakulhatott ki az olaszban használt ideale, magyarul ideális jelző.

Harmadik érdekességként pedig szintén idekívánkozik, habár semmi köze a fenti, etimológiai kitekintőhöz, hogy a művészettörténet során még a reneszánsz első időszakában sem alkalmaztak a művészek női modelleket az aktokhoz – a legtöbb esetben férfi aktokból alakították át képeiken az alakokat, vagy egyszerűen főleg férfi aktokat vittek vászonra, formáltak szobrokká. Raffaello volt az első olyan festőművész, aki valóban mezítelen nőket festett meg, őket valószínűleg szoknyapecér stílusát elővéve győzte meg arról, hogy üljenek modellt neki. A meztelen női modellek alkalmazása így a reneszánszban, Raffaello munkastílusa nyomán kezdett terjedni, majd vált villámgyorsan általánossá – nem meglepő módon.

Raffaello, Galatea Diadala, 1511 – Forrás: wikipédia

A fiatal mester tehát nem csak a pingáláshoz értett, így a művészet történetében a nők iránti rajongása egy fontos plusz adalékot is jelentett az aktmodellekkel az alkotói folyamatokhoz. A kis huncut!

Akik otthon, a kuckó kényelmében néznék meg a filmet, azoknak javaslom a Művészet Templomai sorozat más elemeit is, a Pannonia Entertainment oldalán van erre lehetőség.

A filmet Budapesten az Uránia Nemzeti Filmszínház vetíti, Pécsett az Apolló mozi várja a látogatókat, a jövő héten is!