Ahogy ígértük, borzongató sorozatunk a mai nappal folytatódik.

A sziget történelmének meghatározó időszaka volt a XV-XVI. század – főként az abban az időszakban tomboló pestisjárványok okán. Helyzetét, fekvését pedig kétféleképpen is kihasználták azok, akik a járványtól rettegtek.

Egyrészt ide száműzték azokat a pestises embereket, akiknek már láthatóan nem sok ideje volt hátra – kegyetlen módon, mindenféle segítség és az enyhülés legcsekélyebb esélye nélkül, szinte állat módjára pusztultak el az ide elzárt fertőzöttek. Volt, akinek napok, másnak csak órák jutottak az itt töltött időből. A történelmi becslések arra engednek következtetni, hogy mintegy 160 ezer ember halt meg itt a pestis miatt, akiknek maradványait otthagyták a szigeten, melyek még ma is ott lapulnak a sziget porszemei között. Ezekben az időszakokban a holttesteket óriási máglyákon égették el, melyeknek füstje a szárazföldről is látható volt – a megmaradt csontok rendszerint tömegsírokba kerültek, melyeknek feltárása a XX. században indult meg.

Tömegsír Poveglia szigetén – I.

Több forrás szerint Poveglia talajának mintegy 50%-át emberi maradványok alkotják, így aki a szigeten lépked, annak ez már önmagában hátborzongató érzés lehet. (Itt szóljuk ki, hogy elvileg a sziget egyáltalán nem látogatható, azonban jónéhány videó hozzáférhető ennek ellenkezőjéről, számos forgatócsoport is dolgozott itt – és állítólag az olasz hajósok/halászok kísértetektől való félelme a felkínált összeg növekedésével fordított arányban változik.)

Másrészt az 1700-as években a szigetet vesztegzárként* használták a nyílt tenger felől érkező hajók esetében. Mivel nagyjából ismerték a pestis lappangási idejének a hosszát, ami durván 40 nap volt, ennyi ideig kellett a kontinensre érkező hajóknak a szigeteknél tartózkodnia. Az árut nagy épületekben átszellőztették, a hajósokat pedig faházakban szállásolták el, s csak a kritikus idő letelte után indulhattak tovább Poveglia, Lazaretto Nuovo vagy Lazaretto Vecchio szigetéről. (A lazaretto jelenti konkrétan (a kifejezetten fertőző betegségek kezelésére fenntartott) kórházat, illetve a vesztegzárat is – nem véletlen tehát a névválasztás a szigeteken.) A Poveglia-n található kórház is ebben az időszakban létesült.

Poveglia fekvése és mérete miatt könnyen elkerülhető, ez is magyarázza, hogy annak idején (1805 körül) Napóleon a hadjárataihoz ideális fegyverlerakatot látott meg benne. Az ebben az időszakban újfent elnéptelenedett és növényzetét is elvesztett sziget tehát megfelelő célpontnak bizonyult. Okozott is bonyodalmat ez a tény, hiszen idővel azért erre többen rájöttek, s a sziget ismét folyamatos csatározások áldozatává vált.

Tömegsír Poveglia szigetén – II.

A következő részben a sziget XX. századi történetét boncolgatjuk – akit érdekel, tartson velünk a jövő héten is.

*Nem tudunk ellenállni egy nyelvészeti kitérőnek. A vesztegzár másik neve, amit mi is jól ismerünk: a karantén. Nos, kérem, olaszul mindez úgy hangzik: quarantina, ez pedig onnan jön, hogy a quaranta szó azt jelenti: negyven. Épp ennyi napig vesztegeltették a hajósokat a szigeteken a továbbutazás előtt. Így fentiekből már látjuk is, hogy a karantén szavunk honnan ered, milyen háttere van, és mennyire kevés köze van ma már a szó eredeti jelentéséhez.

Korábbi írásunk a témában:

Poveglia – 1.