Íme, itt van a harmadik rész mindenkinek, akit lázba hozott a velencei lagúna kis szigete.

Poveglia szigetén a pestis a korábbiakban említett okok miatt örök nyomott hagyott, a történet szomorú és horrorisztikus elemei egyaránt a hatalmukba kerítik azt, aki a témával behatóbban foglalkozik. Ma folytatjuk a sztorit.

A szigeten az élet a XX. században „pezsdült fel” megint, létrehoztak ugyanis egy idősek otthonának álcázott pszichiátriai intézményt, mely 1922-1968 között funcionált. Számos legenda kering arról, hogy az itt dolgozó vezető pszichiáter egy csomó, finoman szólva sem legális kísérletet végzett a pácienseken – a beavatkozások között még lobotómia is szerepelt, s az orvos nem ritkán fűrészt és kalapácsot is használt kutatásaihoz, melyek segítségével az agy rendellenes működését szerette volna alaposan felderíteni.

Azonban az ő sorsát is megpecsételte a sziget. A sátán katonáinak nevezett temetetlen holtak szelleme, amelyekről máig azt tartják, évszázadok óta a szigeten kísértenek, állítólag elviselhetetlen terhet jelentett számára (sikolyaikkal, éjszakai zajaikkal őt is az őrületbe kergették). 1930-ban kiesett/kiugrott/kilökték (ki tudja?) a világítótoronyból – állítólag szelleme még ma is ott bolyong. Az intézmény sokáig, egészen 1968-ig működött, akkor azonban bezárták, és a szigeten senki sem maradt – kivéve egyetlen embert, a gondnokot, aki 1984-ig élt Poveglia-n. Haláláig szőlőskertet gondozott ott, társaságot pedig egy nagy csapat kutya és macska biztosított a számára.

Bár Velencében sokáig tagadták, hogy elmegyógyintézet van a szigeten, főként a külföldiek körében tartja magát szilárdan a legenda. Vannak olyan források is, melyek szerint valóban nem volt ott pszichiátria, talán a közelben lévő San Servolo szigetével keverik Poveglia-t, ahol viszont már az 1700-as évektől működött rehabilitációs intézet. A velavenata cikke szerint is vitatott volt az elmegyógyintézet léte, azonban a fotók tanúbizonysága szerint valójában ez nem igazán kérdés.

A sziget azóta teljesen üres, az intézmény falait benőtte a gaz, a természet lassan visszaveszi, ami az övé. A sziget értékesítésének ötletekor az is felmerült, hogy az épületből egyszer majd luxusszálló lesz, mindmáig azonban még konkrét tervek sincsenek erre vonatkozóan.

Bátor turisták, televíziós forgatócsoportok időről-időre felbukkannak itt, hiszen annyi kérdés és misztérium övezi a helyet, annyira rettegést keltő az atmoszférája, hogy sokan képtelenek ellenállni a kínálkozó borzongásnak. Kirándulásra buzdítanánk mi is, de hivatalosan a hely tényleg nem látogatható, így reméljük, legalább a mi posztjainkkal tudunk némi képet adni róla.

Korábbi írásaink a témában:

Poveglia – 1.

Poveglia – 2.