Akik már jártak Siena-ban, és nem hagyták ki a katedrálist, pontosan tudják, miről is lesz ma szó.

Az elmúlt időszakban kicsit betekintettünk már Siena történelmébe, a dóm egyes részeiről is szőrementén beszéltünk, azonban arról még nem esett szó, hogy itt egy könyvtár is található. Ez azonban paradox módon kevéssé a könyvekről híres, hisz, ha az interneten barangolunk, ezekről viszonyag kevés információt találunk.

A könyvtár maga – amely a hajó bal oldalából nyílik – sokkal inkább freskóiról és történetéről ismert, amit most mi is összefoglalunk, még ha csak dióhéjban is.

A „könyvtár a katedrálisban” gondolat francia ötlet, a taljánok innen vették át, ám ez nem kisebbíti ennek a csodálatos mini-intézménynek az érdemeit.

Történt az 1500-as évek elején, hogy III. Piusz pápa (Franceso Todeschini Piccolomini) úgy döntött, emléket állít nagyhatású, méltán híres nagybátyjának, Enea Silvio Piccolmininek (aki történtesen II. Piusz pápa volt), melynek segítségével tisztelegni tud vér szerinti és hivatalbéli elődje előtt. (Azokban az évszázadokban nem volt ritka, hogy egy-egy családból több pápa is kikerült, gondoljunk csak a Medici-, vagy Borgia-leszármazottakra.)

Szerkesztőségi fotó

Így a kb. 1503-1508-ig tartó időszakban megbízta Pinturicchio-t, a kor felkapott művészét, és annak tanítványait (az ő együttesüket, stúdiójukat hívták annak idején bottega-nak, ahogy azt a művészettörténetet kedvelők már mind jól tudják), hogy a katedrális hajójából balra nyíló helyiségben freskókkal állítsanak emléket II. Piusznak.

Pinturicchio a feladatot elképesztő hatású művek kivitelezésével végezte el, segédei között pedig Raffaello Sanzio nevét is megtalálhatjuk, aki némileg később saját jogán is hatalmas jelentőségű művésszé lett, gondoljunk csak a Vatikánban látható Raffaello-szobákra, vagy más, nagy műveire.

A freskók fantasztikusan sikerültek, ezeket a maguk valójában máig csodálhatjuk, az ember szinte azt sem tudja, hova nézzen ebben az egyébként nem túl nagy alapterületű könyvtárban.

Szerkesztőségi fotó

Az egyik falon Enea Silvio Piccolomini fiatal éveiből láthatunk válogatást különféle jelenetek formájában, az ezzel szemben lévő falon pedig abból a korszakból, amikor már kardinálisként fungált, majd pápaként működött.

Egyik, talán leghíresebb freskó a sok közül azt ábrázolja, ahogy a korábban nagykövet, majd egyházi méltóság (de még nem pápa) bemutatja egymásnak III. Frigyest és Aragóniai Eleonórát – ez a bemutatás, amelyből később királyi frigy lett, egyik legnagyobb történelmi tette volt az akkori nagykövetnek.

A terem mennyezete is teljesen tele van színes, vibráló képekkel, jelenetekkel – a falon lévőkre is jellemző egyébként a gazdagság hangsúlyozása, az élénk színek, a királyi, díszített, néha már-már képzeletbelinek ható jelmezek ábrázolása.

A két fal mellett sorakozó kódexes vitrinek között, a terem közepén további csodálatos képzőművészeti alkotások várják, hogy megcsodáljuk őket, többek között a Három grácia szobra, amely a római korból származik, és másolata csupán az eredeti görög-hellén verziónak.

Szerkesztőségi fotó

S ahogy mondtuk, a könyvekről alig esik szó, bár ez nem igazán kedvünkre való – mégsem lehet túl sok ismerethez hozzáférni a témában. Az biztos, hogy cél volt a művelődés, tanulás fontosságának hangsúlyozása a könyvtár kialakításakor és az is, hogy helyet adjanak II. Piusz átlal gyűjtött értékes kiadványoknak, melyekhez római regnálása során jutott hozzá. Sajnos azonban ezeknek a könyveknek egy része nem maradt fenn az utókor számára, így néhány, hatalmas oldalakkal rendelkező, óriási betűkkel írt kódex látható csupán a teremben, amely a mai ember számára, az indokolatlan méreteket látva akár megmosolyogtató is lehet.

Szerkesztőségi fotó

Így tehát mindenkinek azt javasoljuk, hogy a sienai dómba lelkileg felkészülve és tudással felvértezve lépjen be, különben tényleg agyonnyomhatja az embert annak monumentalitása – és ha már ott jár, a Piccolomini könyvtárat semmiképp se hagyja ki.