Ismét a sütésé a főszerep,  az adventi időszak még az ismeretlen sütemények főpróbájára is tökéletesen alkalmas.

A panettone után a pandoroval foglalkozunk ma, mint szintén népszerű karácsonyi édességgel.

Az egyik leglényegesebb különbség a kettő között, hogy míg a panettone sok kandírozott gyümölcsöt, vagy akár csokidarabkákat tartalmaz, addig a pandoro enélkül készül, és gyönyörű, a havas tájra annyira emlékeztető porcukor-hó fedi.

A pandoro elkészítése a panettonéhez képest jóval kevesebb időt vesz igénybe, ám ugyanúgy kelnie szükséges. A kevés összetevő garantálja az egyszerű, de igen kifinomult ízt, ami teljes mértékben alkalmas arra, hogy az ünnepet egy kicsit emelkedettebbé tegye.

Pandoro – Forrás: eurodolce.it

A középkorban csak az arisztokraták ettek fehér kenyeret, a pórnépnek a fekete kenyér jutott – jobb esetben. Édes kenyeret csak a nemesség krémje engedhetett meg magának, s az első feljegyzések a pandoro elődjéről is csak a 16. századik nyúlnak vissza. Visszatekintve, a 18. század környékén a velencei nemesség fogyasztotta nagy hévvel a pandoro-t, magukénak is tudják a dicsőséget a recept elsősége okán, bár a címre a korabeli Habsburg udvar és a lombardok is ugyanúgy fenték a fogukat.

A pandoro elkészítésének módját azonban nagyon sokat csiszolták, az első legjegyzett konkrét recept tökéletesítése egy egész további évszázadot vett igénybe. Olasz nyelvű receptért a giallozafferano és a tavolartegusto oldalait érdemes bújni.

A gyönyörű, porcukorral hintett kalács minden karácsonyi asztal ékessége lehet – ezért hoztunk is egy videót, ami az elkészítési módot elejétől a végéig megmutatja. Ezt követve nem hibázhatunk, úgyhogy irány a konyha, készüljön a havas hegycsúcsra emlékezetető finomság!

Akinek pedig nincsen kéznél csillag alakú sütőformája, az se csüggedjen: az ízt egy hagyományos kuglófsütő forma sem fogja elrontani!