Folytatjuk ma is a velencei látnivalók sorát, hiszen – bár kicsi a város – azért mégiscsak sok érdekességgel szolgál az odautazóknak.

A Palazzo Ducale egy több szárnyból álló épületegyüttes, amelynek eredete sok-sok évszázaddal ezelőttre nyúlik vissza. A Nyugat-Római Birodalom bukása után már megjelentek az első kis uradalmak a területen, amelyek egyre hosszabb ideig maradtak fenn. A IX. században a bizánciak már ide helyezték előretolt állásaikat és ettől az századtól lehet körülbelül számítani az első palota (palatinum duci) létrejöttét. (Természetesen ma már ennek az eredeti épületnek a pontos helye nem ismert.)

Canaletto

A X. században a palota le is égett, és jórészt megsemmisült.

A XII. században Ziani dózse egészen radikálisan átépíttette a mai Szent Márk teret, velencei-bizánci stílusú építészeti jellegzetességek jelentek meg.

A XIV. században elkezdett szélesedni a törvényhozók köre, miközben az épület is szépült, egyre több dekoráció és festmény került ide, amelyek emelték az egyre impozánsabb intézmény fényét.

A XV. században Foscari és Mocenigo dózsék nagy felújításokba kezdtek, amelyek egészen 1559-ig elhúzódtak. Erre azért volt szükség, mert a század végén tűzvész pusztított, amely a XVI. században megismétlődött – ezt a jelenséget megfigyelhetjük egyébként a Teatro Fenice esetében is, ami Velence színháza és korábban már írtunk róla. Tüzes hely ez a város, nem igaz?

Palazzo Ducale a lagúna felől

A XVII. században épült meg az Új Börtön a városban, amelyet egyből össze is kötöttek a Palotával, hogy a rabok az ítéletet követően már ne is szippanthassanak sok szabad levegőt. Ez az összekötő elem, a Sóhajok Hídja.

Az 1700-as évek végén a Velencei Köztársaság megbukik, így a palota adminisztratív funkciója is megszűnik. Kb. egy évszázadon át (1811-1904) ad otthon a Biblioteca Marciana-nak és egyéb kulturális intézményeknek, és 1923-ban múzeumként tárja szélesre kapuit a nagyközönség előtt.

A tízek tanácsának terme – Palazzo Ducale

Ez a gyönyörű épület lehet az egyik fő célpontja egy velencei utazásnak, számtalan, állandó és időszaki kiállításával hosszas programot biztosít a kultúrára éhes látogatók számára.

Ne legyünk hát restek ide is ellátogatni, amikor Velence felé visz az utunk. Nyilván erre nem a karneváli szezon a legalkalmasabb, hiszen akkor inkább érdemes a zűrzavaros forgatagban elmerülni – jobb ehhez egy alternatív időpontot találni. Mi biztosan késő ősszel utaznánk, amikor talán kevesebben vannak a városban és mindenhez egy picit közelebb lehet kerülni. Kellemes időtöltést!

Palazzo Ducale, a térről este