Olasz szobrász Magyarországon
Nemrégiben gondolkodtam azon, milyen klassz lenne egyszer összegyűjteni az olasz kultúra mindenféle építészeti és egyéb lenyomatait, ami itthon fellelhető.
Ennek kapcsán mesélem el, hogy a szülőfalum közelében fekszik Tompa városa, ahol áll egy kis ékszedoboz-szerű templom, amely Szent Anna nevét viseli. Mivel az építésnél egy olasz szobrászművész, Karlo Sporeni is aktív részt vállalt, úgy gondoltam, érdemes megmutatni nektek – különösen azért, mert úgy mondják, a templom szépsége a budapesti Mátyás temploméval vetekszik, annak kicsinyített másaként tartják számon. Az egyébként méltatlanul keveset látogatott országrész, Bács-Kiskun megye legdélebbi csücske is rejt ilyen csodálatos szépségeket – ezt tudtátok?
Álljon itt most Tompa, a dél kapuja facebook oldaláról vett néhány idézet, amely kedvcsinálóként szolgál az ország déli részének meglátogatásához:
„Városunkban, közvetlenül a Redl-kastély mellett áll a római katolikus Szent Anna-templom, mely Wágner Károly tervei alapján, 1893-1905 között épült neogót stílusban. Az egykori házi kápolna alapzatára Redl Béla építette. A köveket és a márványt helyben formázták és csiszolták az előírtaknak megfelelőre Karlo Sporeni, olasz szobrászművész irányításával. Az épület tetejét fedő színes majolikát a pécsi Zsolnay-gyár készítette. A templom tornya pedig 35 méter magas.”
„A gót építészeti stílusú Szent Anna templomtorony homlokzat felőli részeit az apostolok és Szent Márk evangélista kőből faragott szobrai díszítik. A felső rész egy gazdagon csipkézett kőfaragás, kúszó levelekkel mintázva. A főtorony mellett több kisebb díszítőtorony is épült. Érdekesség, hogy a kőfaragásokat és a puhakőből készült szobrokat – így az apostolokét is – magyar szobrász készítette, akinek nevét sajnos nem tudjuk bizonyosan. Az attika falakon állatokat ábrázoló díszköpőket fedezhetünk fel, s mindegyik más állatot mintáz.”
„A Szent Anna-templom egyik legértékesebb tárgya a vörösbársonyba kötött, fehér és ezüst veretekkel díszített misekönyv. Bár számtalan kegytárgy maradt az utókorra, jelenleg Kalocsán az érsekségben őrzik őket. Nagy értékük miatt 1997-ben a berendezési tárgyakat szakszerűen csomagolva Kalocsára szállították állagmegóvás és restaurálás céljából, dr. Dankó László érsek elrendelésére. A templomból összesen 59 darab műtárgy került elszállításra.”
A sors fintora, hogy Karlo Sporeni olasz szobrászról nemigen találtam semmilyen közelebbi információt a neten való kutatásaim során – könnyen lehet azonban, hogy Tompára látogatva a templomot jól ismerőknek és/vagy a városlakóknak vannak róla írásos vagy egyéb emlékei. Egyszer, amikor hazalátogatok, ennek talán utána is járok – kíváncsi vagyok, ki volt az az itáliai tehetség, aki ennek a csodaszép templomnak a születésénél bábáskodott.
Akit pedig érdekel a 20. század elejének néhány igen érdekes falubeli legendája, a szerelmes légyottokért a falubeli lányoknak biciklit ajándékozó gróf története (bizony ám!), annak a Hírmagazin oldalán kínálok olvasnivalót – ez már nem olasz téma, de attól még igen érdekes!