Az Olaszországhoz tartozó sziget, mely a második legnagyobb a Földközi-tengeren (Szicília után), történelmi szempontból is érdekes utazással kecsegtet.

Szardínia számos utazási iroda ajánlatai között szerepel. Gyönyörű tengerpartja, a barátságos szigetlakók, a kiváló konyha mind-mind hívogató célponttá teszi.  Ugyanakkor azt kevesen tudják, és talán kevesen is olvasnak utána egy nyaralás szervezésekor, hogy honnan ered ennek a szigetnek a kultúrája, milyen rejtélyek övezik a nuraghe-kat – amelyekről hamarosan több szót is ejtünk. Felkapják a fejüket viszont a csodálatos körülmények között megszervezhető esküvők, a kéklő tenger, a forró napsütés és a feltöltést biztosító pihenés hívószavakra. Nincs is ezzel semmi baj, Szardínia valóban ideális pihenési lehetőséget jelent, ám ennél sokkal több kalandra van mód, ha valaki felkészülten érkezik.

Itt elsősorban azoknak a szeme fog felcsillanni, akik kedvelik a történelmet, és a Colosseum se azért érdekli őket, mert bazinagy, hanem mert egy rég letűnt korból maradt itt, számos információt adva egy több ezer éves kultúráról, és legalább néhányat el is rejtve előlünk.

Na, hát Szardínián az arány fordított. Amennyi emlék, múltbéli utalás van ezen a szigeten, annál nagyobb körülötte a tanácstalanság, a bizonytalanság, a gyanú, a misztérium.

Mi sem fogjuk maradéktalanul fellebbenteni a fátylat – az azért egy komoly történészeti/régészeti díjat is megérne. Mindösszesen azt mondjuk el az érdeklődőknek, milyen kérdések foglalkoztatják leginkább a ma tudósait a térséggel kapcsolatban.

A Nuraghe-kor kb. i.e. 1900-tól datálódik, nagyjából az i.e. 2. századdal bezárólag jelölik ezt a korszakot. Természetesen Szardínia szigetén járunk, ahol – sziget lévén – elzártabban történtek a dolgok, mint mondjuk a kontinens belsejében. Ez az időszak konkrétan a bronzkor (egészen a vaskorig), az alábbi táblán az is jól látható, hogy időszámításunk alapján ez mely évszázadokat jelenti, milyen korokat takar. A táblán a föníciaiak jelenlétét és a pun inváziót is jelölik, mely a nuraghe-kor második felére – végére tehető.

A nuraghe-korban az emberek főként állattenyésztéssel, ha úgy tetszik pásztorkodással foglalkoztak. Javarészt békés népség volt ez, az emberek törzsekbe, a törzsek klánokba tömörültek, így alkották meg közösségeiket. Egy elég jól szervezett hierarchia uralta ezt a rendszert, mindenki tudta, hol ebben a helye. A falvak kicsi kunyhókból álltak, a közösség vallási és katonai alapon szerveződött, amit a számos ránkmaradt bronzkori ábrázolás is alátámaszt. A törzs vezetőjét – ahogyan az szintén bronzkori leletekből derül ki – általában felöltőben és szegecses-díszes bottal jelenítették meg. A falvakban kézművesek, zenészek is tevékenykedtek, fontos volt életmódjukban a sport, a test tisztelete és még egy dolog: a nők jellemzően hosszú hajat viseltek.

Sajnos igen kevés emlék maradt fenn a korból, ami az emberek mindennapjaira utal, így az ismeretek – mondjuk úgy – elég foghíjasak. Az bizonyos, hogy a bronzkor beköszöntével a fémek felhasználása határozottabbá vált, így a keményebb fémből készült földművelő alkalmatosságok, illetve a vadászathoz és esetleg harchoz szükséges, éles-hegyes fémtárgyak megjelenése is erre az időszakra tehető. A sziget egyébként is bővelkedik ásványi kincsekben, így messzire sem kellett menni ezekért.

Következő epizódunk a nuraghe-val, mint építménnyel foglalkozik. Akit felcsigáztunk, pár nap múlva feltétlenül várjuk!

Egy igazi nuraghe-harcos