Emilia-Romagna a legújabb cikk-trió állomása, ahol borzongató történetet találtunk!

Ha a sorozatgyilkos kifejezést meghalljuk, azért valljuk be, ritkán jelenik meg egy nő a lelki szemeink előtt. Nem véletlen ez, hisz a statisztikák is azt mutatják, jóval ritkábban fordul elő, hogy a gyengébbik nem tagjai közül valaki ilyesmire adja a fejét. Pedig, ha nagyon ritkán is, azért előfordul.

A 20. század egyik ilyen fura rémtörténete pedig épp Olaszországhoz, Correggio-hoz kötődik, ezért úgy gondoltuk, hogy bizarr érdekességként megosztjuk Önökkel ezt a sztorit.

Leonarda Cianciulli a történet főhőse, aki azért került börtönbe 1946-ban, mert bebizonyosodott, hogy három egyedülálló, idős hölgyet ölt meg, akikből aztán szappant főzött és teasüteményt készített. Nem vicc.

A három gyilkosság 1939-40-ben történt, a II. világháború kitörése késleltette csupán a bírósági munkát és az ítéletet. A nyomozás eredménye alapján és saját bevallása szerint is Leonarda a három idős hölgyet azért csalta a házába, hogy a várostól távol egy új élet lehetőségét kínálja fel nekik – új munka lehetőségét ill. meglévő ismeretségeinek latba vetését ajánlotta fel számukra.

Minden esetben ugyanazzal a módszerrel ölt. A hölgyeket megkérte, hogy írjanak pár értesítést néhány rokonnak, ismerősnek, hogy elhagyják a várost – ezeket a leveleket Leonarda és/vagy fia később adták fel. Az utolsó találkozón pedig egy kábító itallal kínálta őket, s amikor már védekezni képtelenek voltak, egy baltával feldarabolta őket. Az egyébként jól futó szappanüzletének jó nagy üstjében a megfelelő adalékokkal a testeket kifőzte, és a számtalan szappant eladta, vagy elajándékozta. Az áldozatok vére külön bánásmódot igényelt: azt megalvasztotta, porrá szárította, és egészen konkrétan a port teasüteménybe keverte, liszttel, kakaóporral, sóval, cukorral, kis margarinnal összegyúrva – ahogy azt kell. Természetesen a teasüteményt is elkínálgatta a vendégeinek, barátainak, és maga is evett belőle.

Leonarda Cianciulli – Forrás: parmadaily.it

Ezek a dolgok elképesztően perverz módon hangzanak, ám ahhoz, hogy a motivációit megértsük, és kicsit tisztuljon a kép ezekről az esetekről, ismernünk kell Leonarda hátterét.

A szegény családban nevelkedő Leonarda szerelemből házasodik, nem a számára kiszemelt férfihoz megy hozzá. Mivel alapvetően fiatal korától rettentő babonás, meg van győződve arról, hogy választottja miatt az anyja megátkozta – és ha megnézzük élete további éveit, talán mi is hajlunk erre az opcióra. Az 1920-30-as években járunk. A férjével élő Leonarda számtalan megpróbáltatáson esik át, többször kénytelenek költözni egyik városból a másikba, földrengés teszi a földdel egyenlővé otthonukat, és sorra érkeznek a tragédiák. Leonarda 17 (!) alkalommal esik teherbe. Ebből három vetélést kell elszenvednie, amiből egy is hatalmas trauma lett volna. Utána 10 gyermekét temeti el csecsemő vagy kisgyermek korukban, mindössze négy gyermeket tud felnevelni. A sorozatos tragédiák után még babonásabb lesz, még inkább az ezotéria, a jóslás és a természetfeletti felé fordul. Ami önmagában még kezelhető lenne, ám eljön 1939, a II. világháború küszöbén pedig két fiát besorozzák az olasz hadseregbe. Ez lehet az a pont, ahol valami megpattant Leonardában, és úgy döntött valamilyen fura oknál fogva, hogy csak akkor mentheti meg a fiait, ha emberáldozatokat mutat be. Nos, így jutott el egyik idős hölgytől a másikig, férkőzött a bizalmukba és ölte meg őket ezzel a rettentően bizarr módszerrel.

Nyilván mindenki belátja, hogy olyan pszichózisokkal küzdhetett ez a sorozatgyilkos, amelyekről ma komplett szakirodalom szól, s ha mindez a helyzet mostanában állt volna elő, minden bizonnyal rengeteg gyógyszer és iszonyatosan hosszú kényszergyógykezelés várt volna rá.

1946-ban azonban 30 év börtönre és 3 év gyógykezelésre ítélték – ezeknek a végét már nem élhette meg, 1970-ben halt meg agyvérzésben.

A leírások és nyomozati anyagok szerint vallomása során végig teljes plasztikussággal és tökéletesen hidegen, érzelemmentesen mondta el, hogyan történtek a gyilkosságok, s még azt is felajánlotta, hogy ha szükséges, bemutatja, hogy 20 perc alatt igenis darabjaira lehet kapni egy embert, és már megy is az üstbe.

Sokat latolgatták a kutatók, vajon milyen szintű pszichológiai betegségei lehettek Leonardának; a skizofrénia, de még a szülés utáni elhúzódó depresszió is szerepel a listán. Ki tudja hány betegség és azok milyen kombinációja vezetett ezekhez a gyilkosságokhoz.

Furcsa és nagyon szomorú történet ez, amelyből azt is láthatjuk, hogy valahol a tettes is áldozat volt, az 1893-ban született Leonarda Cianciulli élete első negyven évében annyit traumát szenvedett el, mint jobb helyeken egy egész város.

Ez azonban az elhunyt áldozatokra, név szerint Faustina Settire, Francesca Soavira és Virginia Cacioppora, valamint hozzátartozóikra nézve nyilván nem igazán számít.

Íme, a történet olasz nyelven: