Az egyik napjainkban legismertebb énekesnő Maria Chiara Fraschetta néven született, ám mi csak Nina Zilli-ként hallhatunk róla. 

Az 1980-as születésű előadó 2000 óta énekel, bár már tinédzserként is bontogatta a szárnyait.

A ’90-es években néhány évet töltött Írországban, majd később két évig az Egyesült Államokban is élt, emiatt nagyon jól beszéli az angol nyelvet. Főként utóbbi utazása volt jelentős a karrierje szempontjából, hiszen itt szívta magába a reggae, a soul és a rythm&blues műfaj jellegzetességeit, melyek a sokszor 1960-as, ’70-es éveket idéző zenéjében könnyedén felfedezhetők.

Pályafutása során vee-jay-ként is dolgozott, ez a VJ (video-jockey) elnevezés rövidített formája, jelentése pedig, hát nem igazán szorul magyarázatra.

Művésznevét 2009-ben vette fel, ekkor írt alá szerződést a Sony-val, és azóta szólóként már két nagylemeze jelent meg (2010: Sempre Lontano, 2012: L’amore é femmina). Első albumának első hit-je, a 50Mila már a megjelenésekor siker volt, különös tekintettel arra, hogy Giuliano Palma-val énekelte együtt, akit csak „The King”-ként emlegetnek, s később majd mi is írunk róla, hogy akik nem igazán ismerik őt, pótolhassák ezt a hiányosságot.

A Sanremo-i Fesztiválon 2010-ben és 2012-ben vett részt, sőt, a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon ő énekelte el a 9. helyet érő olasz dalt. (A kérdés csak annyi, hogy komoly szakmai körökben vajon van-e ennek említést érdemlő értéke.)

Maga a nóta (L’amore é Femmina) egyébként tökéletesen illeszkedett a verseny koncepciójához, és ezért/ennek ellenére (ki-ki döntse el maga) egy kimondottan hallgatható darab.

Az Eurovíziós Dalfesztivál előtt készült egy rövid interjú Nina Zillivel és az őt a részvételre kiválasztó olasz delegáció vezetőjével, amelyet megnézni azért is jó élmény, mert talán árnyalja azt a kényszerképzetet, hogy az olaszok tragikusan rossz kiejtéssel beszélnek angolul. Egyébként általában tényleg. Ugyanakkor azt kívánjuk, bárcsak Magyarországnak is lenne sok olyan ismert művésze, akik egy ilyen interjúban hasonlóan állják meg a helyüket.

Nina Zillinek (aki művésznevének elemeit Nina Simone énekesnő kereszt- és édesanyja vezetéknevéből állította össze) rendkívül jellegzetes, hamar felismerhető hangja van, amit nem szokványosan mai dalokban hallhatunk, így az összhatás egészen különleges és nagyon kellemes; sőt az angol-amerikai hatások ellenére valahogy mégis nagyon olasz.

Az énekesnő hivatalos honlapját ezen a linken lehet megtekinteni.