Nicola Romeo
Nicola Romeo 1899-ben szerezte meg mérnöki diplomáját (egyes források szerint Torino-ban, míg mások szerint Nápolyban) majd néhány év külföldi tapasztalatszerzés után visszatért Itáliába, hogy megszerzett tudását ott kamatoztassa. 1915-ben társtulajdonosa lett egy Milánóhoz közeli bányászati – majd az I. világháború idején ipari és katonai – gépeket, felszereléseket gyártó üzemnek, melynek tulajdonjogát 1918-ban szerezte meg 100%-ban. Ebben az időben már elkezdődött az egyelőre még csak sportautók gyártása, s a sorról elsőként 1921-ben gördült le a jól ismert Alfa Romeo logóval ellátott jármű.
Az autó márkaneve az Anonima Lombardo Fabbrica Automobili-ből, és persze a cégtulajdonos vezetéknevéből nyerte el végleges formáját. A cég az első években évi 300-350 járművet gyártott, azonban 1927-től likviditási gondokkal küzdöttek, s Nicola Romeo el is hagyta a céget, 1928-ban. Ennek hátterében többek között az állt, hogy nem tudott azonosulni a gyors változásokkal, amelyeket a piac abban az időben már megkívánt. Portugál feleségével ekkor már hét gyermeket neveltek (s a házastársak állítólag franciául kommunikáltak egymással).
Azt talán szintén kevesen tudják, hogy Nicola Romeo-nak számos ipari érdekeltsége is volt, s ezek közül csak egy volt az az 1926-ban alapított Nápoly környéki repülőgyár, melyről a mester úgy gondolta, jó szolgálatot tehet az országnak. Az alapítástól számított 1 éven belül már kész gépekkel büszkélkedhettek. Azonban azt se felejtsük el, hogy a befektetőt igazi hobbija és érdeklődési köre a vonatokhoz kötötte, az Alfa utáni időszakban vissza is tért ehhez az általa olyannyira kedvelt területhez, s a déli országrész vasúthálózatának szentelte ideje egy jó részét.
Tíz évvel az Alfa elhagyása után, 62 évesen halt meg a mester Magreglio-ban. Tiszteletére születésének 130. évfordulóján Nápolyban utcát neveztek el róla (szülővárosában Sant’Antimo-ban pedig már korábbról őrzi iskola, könyvtár és utca is megbecsült polgáruk nevét).
Azonban nézzünk kicsit jobban utána az 1900-as évek elejének, hogyan is alakult a frissen létrejött Olaszország helyzete gazdasági oldalról, s mit jelentett ez Nicola Romeo számára. Létezik ugyanis egy-két olyan cikk, amely jobban rávilágít arra, hogy az Alfa Romeo milyen körülmények között született, hisz ezekről a dolgokról ritkán lehet manapság már hallani.
A XX. század elején Olaszország déli része gazdasági szempontból virágzott. Többek között hajózási cégek, papírgyárak foglalkoztattak rengeteg embert. Ekkoriban gondolta Nicola Romeo, akinek azokban az években több, Nápoly közeli érdekeltsége is volt, hogy felajánlja mérnöki szolgáltatásait az első világháború környékén az olasz kormánynak, hiszen kedvező áron tudott volna beszállítójává válni országának. Azonban azt a választ kapta, hogy beszállítóként csak nemzeten belüli cég jöhet szóba, ami – sajnos – akkoriban még tisztán annyit jelentett, hogy északi. Mivel a lehetőséget elszalasztani nem akarta, befektetőként az északi területek felé volt kénytelen orientálódni, s ekkor vásárolta meg a fent említett – akkor már ALFA névre hallgató – egyébként a csőd szélén álló céget, melyből a ma ismert autógyár alapjai indultak.
Az a forrás, melyet a téma kapcsán Angelo Picariello foglalt össze, megmutatja, hogy a XX. század folyamán gyakorlatilag mesterséges úton hogyan fejlődött fel Olaszország északi része, s süllyedt sajnos nagyon mélyre a déli – gazdasági értelemben. A bankok egyszerűen csak az északi cégeket voltak hajlandóak támogatni, valós vizsgálatok nélkül döntöttek a déli országrészben lévő vállalkozások figyelmen kívül hagyásáról. Így történhetett, hogy a Nápolytól délre fekvő területeken a századelőn még szépen prosperáló cégek lassan-lassan elsorvadtak, bezárták kapuikat, és számtalan ember találta magát az utcán.
A cikk még érdekességként említi a demográfiai és a gyermekhalandóságra vonatkozó adatok különbségeit is észak és dél között, amelyek akkoriban még egyértelműen a déli országrész fejlettségét igazolták, de a fenti gazdasági változások miatt a század második felében ez is megváltozott.
Felsőfokú nyelvvizsgára készülőknek Angelo Picariello cikkét fordítási gyakorlatként ajánljuk!