A történelemlecke után az ízeké a főszerep. Ma két elemre fókuszálunk a pugliai finomságok közül, ezek egyikét termesztik, másikát készítik.

Elsőként lássuk, milyen narancsok teremnek meg Puglia-ban, mik jelentik a régió büszkeségét. A Gargano-ban termesztett narancsoknak messze földön híre van, már csak azért is, mert a termesztés a középkor előtti időkig nyúlik vissza, a klíma már akkor is tökéletes alkalmat biztosított erre. Aki járt már arrafelé, pontosan tudja, hogy a dombok tenger felé néző lejtőin teraszos szerkezet kialakításával óriási narancsültetvények láthatók, amelyek élén színükkel majdnem egész évben bearanyozzák a környéket. Ez pedig azért van, mert két típusa terem meg itt a garganoi narancsnak.

Az egyik a „Bionda”, amely gömb alakú formájával, vékony, benyomatos héjával és lédús belsejével igazán kedvelt alapanyaga nem csak a gyümölcsleveknek, de a különféle édességeknek is. Ez a típus egyébként jellemzően április és augusztus között érik, nyár szüretelésű tehát.

Azok a garganoi narancsok

A másik típus a „Duretta”. Ez a fajtája a garganoi narancsnak hosszúkásabb, néha ovális formájú, héja sokkal simább a „Bionda”-hoz képest, és december és április között szüretelik. Így az év nagy részében elérhető ebben a déli régióban a friss narancs, épp csak oda kell nyúlni érte. Hát, el tudnánk képzelni egy napsütötte kora délelőttöt, amikor frissen facsarjuk a reggelihez a fejünk fölül leemelt narancsot. Többek között ezért is varázslatos Olaszország!

A másik fontos és alapvető élelmiszer, ami Puglia-ra jellemző, az az altamurai kenyér. Aki látott már képeket (vagy pláne kóstolta), jól tudja, miről beszélünk. Aki még nem, annak legalábbis képekben most egész biztosan tudunk segíteni egy kicsit. Még a receptről is gondoskodunk, bár a sütési metódust otthon nehéz reprodukálni. Ugyanis ez a kenyér nem a légkeveréses sütőnktől lesz varázslatos ízű, hanem az eljárástól.

Miután ugyanis a kenyér megkelt, a kész tésztát egy fával fűtött kemencében sütik meg, ahol a tüzeléshez szigorúan tölgyfát használnak. A kenyerek elkészülte előtt néhány perccel kinyitják a kemence ajtaját, amitől a héja ropogóssá válik, így lesz összetéveszthetetlen a „Pane di Altamura”, amely különféle eredetvédettségeket élvez a területen.

Akinek a receptre fáj a foga, annak nagyon egyszerű dolga van, hisz azonnal megjegyezhető, mivel nagyon kevés összetevőből áll. Ezek pedig a következők:

60 dkg durvára őrölt (!) grano duro liszt

4 dl víz

120 g élesztő

15 g só.

Pane di Altamura

Ha valaki szívesen elkészítené a kenyeret, akkor a fenti hozzávalók segítenek, de legyen a sarokban egy kemence, különben nem lesz ugyanaz az élmény. Ha javasolhatom, utazzunk inkább, Puglia ugyanis számtalan, kenyéren túli élményt is kínál, amiket szintén érdemes meglátogatni, és amikre ebben a hónapban még egészen biztosan ki is fogunk térni. Addig is jó étvágyat a kísérletezőknek!

A kenyér elkészítésének egy fázisa