Kis ízelítő a dél-olasz dolce vitából – ami tényleg az: feledhetetlen, ha valaki egyszer megtapasztalja.

Nápoly megosztó hely – lehet nagyon szeretni és fintorogva emlegetni is, az biztos, hogy mindenkire mély benyomást gyakorol.

Sok időm itt sajnos nem volt júliusban, de azért egy pillantásra futotta a városból – sok szépséget tudtam megnézni a nyúlfarknyi látogatás alatt is. Persze, bőven maradt olyan hely, ahová még vissza kell térnem, de nincs ezzel semmi gond, sor kerül majd rá.

Cattedrale „San Gennaro”
Szerkesztőségi fotó

Az első utam Nápoly katedrálisába vezetett, amit mindenki csak San Gennaro-ként ismer. A város védőszentje a 4. század elején halt mártírhalált keresztény hite miatt, s különlegessége a történetének, hogy ebben a templomban őrzött vére évente 2-3 alkalommal folyékonnyá válik – csoda történik. Ennek részleteiről már egy korábbi cikkemben írtam – azt esetleg frissítsétek majd fel egy odakattintással!

Cattedrale „San Gennaro”
Szerkesztőségi fotó

A gyönyörű és hatalmas templomban tett kör után, amely olyan szép barokk oldalhajókkal büszkélkedik, hogy az embernek a lélegzete eláll, mindenképp érdemes egy kis időt egy padban leülve elmélkedni, vagy csak nyugodtan körülnézni. Még a rengeteg turista ellenére is felemelő élmény.

Cattedrale „San Gennaro”
Szerkesztőségi fotó

San Gennaro katedrálisából (amelynek eredeti neve: Cattedrale di Santa Maria Assunta, de Duomo di Napolinak is nevezik) egy rövid sétával érhető el a klarisszák temploma és monostora. A Basilica di Santa Chiara és a hozzá tartozó kerengős monostor meglátogatása is kötelező eleme kell legyen egy nápolyi túrának, bármilyen rövid is az. Még az Anjou uralkodók építtették az 1300-as évek első felében, azóta áll büszkén Nápoly városában.

Basilica di Santa Chiara
Szerkesztőségi fotó

A katedrális nagy mértékű felújításra szorult, miután 1943-ban a szövetséges erők olyan pusztítást végeztek rajta, hogy szinte csak a falak maradtak állva (fotó – wikipédia). A teljes mennyezetet pótolni kellett. Ennek ellenére a templom nagyon szép, és sokat hozzátesz az élményhez a monostor kerengőjének meglátogatása is. A csodálatos falfestés, valamint a színes majolikával borított oszlopok a kertben egy fantasztikusan kellemes hangulatot árasztanak – a kerengőben a nagy melegben is lehet egy kis árnyékot találni, test és lélek is megpihenhet ezen a helyen. A monostornak könyvtára is van, s a komplexumhoz múzeum is tartozik. Bővel el lehet időzni ezen a helyen is. (a cikk a fotók után folytatódik!)

Santa Chiara – kerengő
Szerkesztőségi fotó

Santa Chiara – kerengő
Szerkesztőségi fotó

Santa Chiara – kerengő
Szerkesztőségi fotó

Santa Chiara – kerengő
Szerkesztőségi fotó

Spaccanapoli – a Nápolyt kelet-nyugat irányban átszelő hosszú utca, amelyből három is van – alkotja az óvárost átívelő gerincet, amelyet rá merőlegesen számos utca keresztez, kialakítva ezzel az óváros szinte teljesen négyzetháló szerkezetét. No, ezek azok az utcák, ahol a kiteregetett, száradó ruhák alatt járkál a turisták kavargó tömege, ahol egymást érő árusok kínálják a nápolyi szuvenírt, amely főként focimezeket jelent. Maradonának olyan kultusza van a városban, hogy talán még Szűz Máriából sem láttam annyi képet, plakátot, festett falat, mint amennyi a városhoz annak idején ezer szállal kötődő argentin focistát jeleníti meg. Szinte hihetetlen.

Maradona mindenhol
Szerkesztőségi fotó

Aztán persze azt is tudni érdemes, hogy a Napoli megnyerte az olasz focibajnokságot idén, ami miatt pedig (nem csak Nápolyban, de környékén is) minden utca kék szalagokkal van díszítve – olyan, mintha mindig valami fesztivál lenne, pedig „csak” a bajnoki győzelemnek örülnek ilyen hosszasan. Ilyet sem sok helyen tapasztal az ember a világon, nem igaz?

Spaccanapoli – és az onnan nyíló kis utcák
Szerkesztőségi fotó

A katedrális és a bazilika meglátogatásával még nem merült ki a templomok sora, amelyet egy rövid városnézésbe beleszuszakoltam, úgyhogy ezekkel a kalandokkal legközelebb folytatom a sztorit. Maradjatok velem!

Pillantás egy-egy palazzo udvarába
Szerkesztőségi fotó