Piemonte kapcsán nem kerülhető ki egy kis csoki-sztori. Kétrészes írásunkban az első etap a sztori lesz, a második pedig teljes egészében a csokinak hódol.

A Gianduja-ról lesz szó ma és kedden, ezekben az írásokban megint igyekszünk a kíváncsiságot csillapítani és az érzékeket is kényeztetni. Nyilván egy nagy tálca bonbonnal jobban járna mindenki, de azért ez sem lesz semmi!

A Gianduja egy piemonti híres figura, amely az említett és még emlegetendő csokinak a nevét szolgáltatta. A Gianduja főként a karneváli szezonban kerül elő, a piemonti rendezvényeken legtöbbször ezt a jelmezt öltik magukra a vicces kedvű ünneplők. Ahogy az az alábbi képen is látható, egy kalapos, barna kabátos fickót kell elképzelni, aki az olasz commedia dell’arte műfajának egyik tipikus, emblematikus alakja. Az 1700-as évek végének és 1800-as évek elejének figurája feszes piros harisnyában ontotta a poénokat – még mondja valaki, hogy a leggings új találmány…

Két mókás kedvű marionettes agyából pattant ki az ötlet Torino környékén, hogy az adott korban kialakult politikai helyzetben (fejedelmek, Szárd-Piemonti Királyság, Napóleon érkezése) szemtelen fricskákkal illesse a mindenkori kormányzást, amelyet az előadásokon részt vevő köznép igencsak sűrű tapssal értékelt. Nyilván azért is, mert az átlagember szemszögéből tekintett a vezetésre, így a kritikák szívükből szóltak.

A torinói előadásokon felbuzdulva a marionett-bábu kvázi turnéra indult, és eljutott Genovába is, ahol azonban a fogadtatás nem volt felhőtlen, a bámészkodók tömegébe rendőrök is keveredtek, akiknek hála a színészek rövid úton menekülni kényszerültek a városból, s visszatértek Torinóba. Azonban a torinói hatóságok is kezdtek ferde szemmel nézni rájuk az éles hangvétel miatt – olyannyira, hogy Gianduja gazdái börtönbe is kerültek, és a halálbüntetés elől kellett megszökniük. Ebben az időben már Napóleont figurázták ki elég kemény szavakkal, érthető tehát, hogy kezdtek nem kívánatossá és egyre kényelmetlenebbé válni a kormányzás szemében – bujkálni kényszerültek tehát.

A kedves figura ezeket az időket bőven túlélve még ma is népszerű alakja a piemonti folklórnak, nem csoda tehát, hogy a karneváli megjelenésen túl a torinói mogyorós csokihoz is köze van, a nevét adta konkrétan.

S hogy ez a név honnan jön? Hát, igen, a kérdés kiváló, számos vita tárgya is, a válasz pedig még nincs meg – nem is lesz valószínűleg.

Ha a Gianduja-t ismerte is a kedves olvasó, vajon azt is tudja-e, hogy párja is van – az olaszoknál azért egyetlen férfi-karakter sem maradhat hölgytársaság nélkül. Ő Giacometta, aki rendszeres kísérője főszereplőnknek a karneválokon is, a nők előszeretettel öltik magukra Giacometta jelmezét.

És hát hogy’ ne lenne mondóka, versike is a témához kapcsolódva! Az il-tinello.forumfree.it oldalán a figurák részletes leírása mellett az alábbi versike is megtalálható:

Carnevale in filastrocca,
con la maschera sulla bocca,
con la maschera sugli occhi,
con le toppe sui ginocchi:
sono le toppe d’Arlecchino,
vestito di carta, poverino.
Pulcinella è grosso e bianco,
e Pierrot fa il saltimbanco.
Pantalon dei Bisognosi
“Colombina,” dice, “mi sposi?”
Gianduia lecca un cioccolatino
e non ne da niente a Meneghino,
mentre Gioppino col suo randello
mena botte a Stenterello.
Per fortuna il dottor Balanzonegli
fa una bella medicazione,
poi lo consola: “E’ Carnevale, e ogni scherzo per oggi vale.”

A kedves történet után pedig mindenki dőljön szépen hátra, és keddig koncentráljon erősen a csokira, mert akkor jönni fog – cukrostul, mogyoróstul, ahogy azt kell.

Várjuk Önöket a virtuális kóstolásra!