Még újnak számító rovatunk második eleme egy olyan közmondás, melynek magyar megfelelője nemigen létezik.

Kimondottan érdekesnek találtuk a következő elemet, hiszen első hallásra, tükörfordításban nem olyan egyértelmű, mire utal – aztán a magyarázatot áttekintve persze a homlokára csap az ember.

Önök vajon mire gondolnak, ha valakire azt mondják, levelet eszik? Az ember rögtön rávágná, hogy bolond, nem igaz? Ki a fene akar leveleket enni? – az az állatok dolga…

„mangiare la foglia”

Ez a kifejezés azt jelenti, hogy valaki azonnal megért valamit, akár előre megsejt, átlátja a dolgok különbözőségét, gyors felfogású.

Na, erre számítottunk legkevésbé, nem igaz? De honnan jön mindez, mi a háttér, amiből a mondás kialakult?

Az egyik magyarázat valószínűleg abból az ősi megfigyelésből ered, hogy a növényevő állatok ösztön szinten, egyetlen szempillantás alatt el tudják dönteni egy növényről (levélről), hogy ehető vagy mérgező.

A másik lehetséges eredete a mondásnak a falusi, paraszti élet bölcsességeihez kapcsolódik, jelentése: bölcs, tapasztalatokkal rendelkező – hiszen az állatokat tekintve is a felnőtt, tapasztalt az, amelyik levelekkel táplálkozik, a kisebbek, fiatalabbak (emlősök esetén) anyatejre szorulnak.
Összességében tehát a kort, az érettséget bölcsességgel állítják párhuzamba, amivel a megfelelő tapasztalatok birtokában az ember képes magát a rá leselkedő veszélyektől megvédeni, illetve a különböző helyzeteket egymástól megkülönböztetni.

Mindkét magyarázat szerint tehát olyan emberre vonatkoztatva használjuk ezt a mondást/szókapcsolatot, aki hamar felméri a környezetét és gyorsan átlát különféle élethelyzeteket.

Nos, ezek alapján vajon Önök hányadán is állnak a levelekkel?

Forrás: zampadigallina.blogspot.com