Hát, ez a mai szólás sem egy vicces darab, de legalább mi, magyarok is jól ismerjük.

Ebben a bejegyzésben a „lenyelni a békát” kifejezést vesszük górcső alá, amely az olasz nyelvben pontosan ugyanúgy hangzik, mint ahogyan azt a mi anyanyelvünkben is használjuk: „ingoiare il rospo„. Mondjuk, az olaszok kimondottan varangyot emlegetnek, de ezt a pontosítást akár el is hagyhatjuk – kedvesebb és kevésbé gusztustalan nem lesz tőle a mondás.

Mikor nyeljük le a békát? Ha jó képet kell vágnunk egy gonosz játékhoz, bele kell törődjünk egy méltatlan helyzetbe, vagy rákényszerülünk valami nagyon nem fogunk alá való dolog elfogadására.

A Pittàno-féle könyv szerint – amely a kezdetektől segítségünkre van a rovat szerkesztésében – a szólás eredete népi megfigyelésekre vezethető vissza. Észrevették ugyanis, hogy a kígyó táplálkozás közben a nagy varangyot igen küzdelmes munka árán tud csak a gyomrába juttatni – azt lenyelni se nem könnyű, se nem gyors folyamat. Ráadásul nem is egy szép látvány…

Forrás: humor-ugb.blogspot.com

S hogy a mai rövidke írásunkban azért ne maradjanak muníció nélkül, a fenti kifejezéshez hasonló még kettőt is megosztunk Önökkel. Jelentésük teljesen egyező a fent taglaltakkal, azonban picikét másként hangzanak. Így élőbeszédben bátorítjuk Önöket bármelyik használatára!

Egyikük a „mangiare/ingoiare rospi a colazione” – azaz „varangyokat reggelizni”. Hát, ez sem lett szebb az előzőnél.

A másik egy fokkal konszolidáltabb azért: „mandar giú un boccone amaro” – lenyelni (leküldeni) egy keserű falatot.

Rovatunk mai része búcsúzik, de jövő héten ugyanígy, ugyanitt találkozunk!

Forrás: il-trafiletto.blogspot.com