Ma egy olyan jókívánsággal foglalkozunk, melynek többféle háttere is ismert, sőt magyar megfelelője is akad néhány.

Amikor az olaszok egy kritikus helyzet – legyen az vizsga, üzleti tárgyalás, vagy valamilyen veszélyes helyzet –  előtt szerencsét akarnak kívánni a másiknak, akkor általában annyi mondanak:

„in bocca al lupo”

Azaz jószerivel elkívánják a másikat a farkas szájába – hisz szó szerint ezt jelenti a szókapcsolat: „a farkas szájába”. De ennek a mi olvasatunkban se füle, se farka (mármint nem a farkasnak, mert neki van), ezért eredjünk a nyomába annak, honnan húzták elő ezt a furcsaságot az olaszok.

Az egyik magyarázat a már ismert Pittano-könyvben található, és állítólag az egykori vadászati szakzsargon része. Jelentése kb. a „jó vadászatot” kívánsággal egyenértékű, magyarul, ha a vadász farkassal szemben találja magát, akkor kerekedjen is felül. Erre a vadász sommás válasza: „Crepi!”, azaz pusztuljon (mármint a farkas).

Ez a jókívánság egy az egyben átment a közbeszédbe, és a mai napig így, ebben a formában használják. Tehát a jókívánságot megköszönni nem illik, s talán el is viszi a szerencsét, ellenben a „Crepi!” válasz tökéletes ebben az esetben – még ha oly furán hangzik is kimondva.

„A másik magyarázat szerint azonban nincs mítikus háttér: egyszerűen biztonságra, sikerre utal a mondás, hiszen nincs jobb a védelmező farkasanyánál, aki vacokból biztosabb vacokba szájában viszi kölykeit, akárcsak házőrző nőstény kutyusaink és cirmos cicáink.” – írja az e-nyelvmagazin, több másik európai fura jókívánság között az olaszról.

Mi magyarok vagy azt mondjuk, hogy sok szerencsét!, vagy azt, hogy kéz- és lábtörést! – ami egy külföldi számára szintén bizarrul hangozhat.

Láthatjuk hát, hogy ahogy nálunk, úgy az olaszoknál is vannak fura kifejezések, de így van ez rendjén – csak tudjuk, mikor miért és melyiket illik használni.

Reméljük, hogy ehhez ma megint eggyel közelebb léptünk. Várjuk Önöket a jövő héten is.

Forrás: blogs.transparent.com