Ma eszünk-iszunk szokás szerint, megnézzük, hogy mi mindent érdemes kipróbálni, ha délre utazunk. 

A pugliai konyha történelmi gyökereit a szegénységben találjuk. Mint sok déli régió esetében, itt is jellemző volt, hogy az itteni lakosok java részét a pásztorok és halászok tették ki, akik munkájukból kifolyólag nagy hatással voltak a komplett pugliai gasztronómia kialakulására.

Nem csak őket kell azonban megemlítenünk, hanem az elmúlt évszázadok alatt a területen átvándorló különféle népcsoportokat is (görögök, arabok, bizánciak, spanyolok, franciák), akik nem csak a nyelven és az építészeten hagytak kifejezetten erős nyomokat, de a konyhai fogások és alapvető összetevők tekintetében is befolyást gyakoroltak arra a helyzetre, amit akár ma is Puglia-ban járva megtapasztalhatunk.

Sokszor mondják, hogy ennek a déli konyhának három igazi alappillére van: a gabonák, az olaj és a bor. Azonban ez nem teljesen állja meg a helyét, mert bár megyéről-megyére, városról-városra változnak a szokások, azért az alappillérek közé szinte mindenhol egy újabb hármas csatolható: tejtermékek, a hal és a fokhagyma – utóbbi minden mennyiségben.

Talán az sem világos mindenki számára, hogy a húst helyettesítendő, más fehérjeforrásokat is használnak ebben a régióban – szintén a szegénységre visszavezethető okokból. Így a pugliai konyha alapelemei között szerepel például a csicseriborsó is, amit igen nagy mennyiségben termesztenek is errefelé. Ez az alapanyag ugye, jó ideje a magyar konyhák táják is elő-előbukkan, divatja válogatja, hogy melyik táplálkozási „irányzat” melyik gabonafélét kapja fel időről-időre és tűzi a zászlajára. Az mindenesetre igaz, hogy – bár ez csak egy szubjektív meglátás – a csicseriborsó laktató, és jól elkészítve kifejezetten finom is lehet, ne idegenkedjünk tehát tőle.

Ha már azt ígértük, hogy eszünk valamit, robbantsunk egy édességgel, ami Puglia-ra jellemző, és mindenki megnyalná a tíz ujját utána. Pasticciotti a neve, és egy édes tésztában sütött finom krémről van szó, amelynek a képét alább láthatjuk, a receptjét pedig a fenti linken – olaszosoknak. Már a kép alapján nagyon csábító ez a süti, persze érdemes csokis krémmel is elképzelni, pláne kipróbálni, hátha jól sül el a dolog.

Pasticciotti

Persze, ígértünk italt is, nézzünk tehát egy kis jeges kávét (caffe in ghiaccio), amit a déliek előszeretettel fogyasztanak. A recept rém egyszerű, egy piszok erős kávéba dobjunk két tisztességes jégkockát, és ízlés szerint ízesítsük kakaóporral. A recept cukrot is ír, de ugye azt nem? A kávé ízét cukorral elrontani vétek.

Caffe in ghiaccio

A tésztaételek között meg kell említeni az „orecchietti”-t is, ami a fülecske alakú, kézzel készített tészta. Ezt a legkülönfélébb szószokkal tálalják a délolaszok, ami lehet húsos, vegetáriánus vagy halas verzió is, a variációk száma tényleg szinte végtelen. Még a ló-, kecske- és borjúhús felhasználása sem ritka, ha a nehezebb változatokat kedveljük.

Bari környékén nagy hagyománya van a sült polentának is, ez speciel pont az az étel, amit mi itthon is könnyedén elkészíthetünk, és hamar lenyűgözhetjük vacsoravendégeinket ezekkel az igazi olasz falatokkal.

Mindenkinek jó étvágyat, kellemes kísérletezést kívánunk!