Ez a kérdés jó ideje nem hagy már nyugodni minket, így jól utánajártuk, mi a titok nyitja.

Velencében járva ma kétféle módon közlekedhetünk a csatorna vizein – vaporettóval vagy gondolán. Aki a praktikus és gyors tömegközlekedés híve, na meg persze nagyjából emberi áron tenné ezt meg, az biztosan egy vaporettót fog választani. Azonban a hard-core turisták nem hagyhatják ki a gondolázás romantikáját, még ha horribilis árat kell is kicsengetni érte. A mélységesen fekete színű, hangtalanul vízen sikló, kecses csónakok felejthetetlen emlékkel ajándékozzák meg az utazókat, akik természetesen tolonganak az élményért. Nem is csoda, az elegáns bársonyhuzattal borított ülések nem mindennapi utazásra csábítanak.

S azon túl, hogy a fekete szín elegáns, ez biztosan nem elég indok arra, hogy minden egyes velencei gondolát ilyenre fessenek. A szokás gyökerei egészen régre nyúlnak vissza, az első írásos emlékek a gondolák megjelenését 1094-re datálják. Azidőtájt a csónakokat, kis hajókat szurokkal kenték át, hogy vízhatlanná tegyék, amelynek fekete színe kicsit egyhangúvá is tette a hajók megjelenését. Aztán amikor a nemesi családok egyre-másra ezt használták a városi közlekedéshez, saját gondolát vettek, saját gondolással, a szokások elkezdtek átalakulni.

Forrás: glassofvenice.com

A helyzet a csúcspontját az 1500-as években érte el (már megint a reneszánszban járunk, ugye, figyelnek?), amikor a velencei nemesség és felső-középosztály elkezdte a gondolákat (is) hatalmának és vagyonának demonstrálására használni. Minél előkelőbb és tehetősebb volt egy család, annál cicomásabb, annál feltűnőbb lett egy-egy gondola. Az intarziák, arany berakások, súlyos drapériák, értékes kelmék csak úgy vonzották a szemet, a famíliák egymásra licitálása lassan giccsbe fordult át.

A velencei Szenátus így – egyes források szerint az 1500-as évek végén, más források szerint konkrétan 1609-ben – úgy döntött, hogy ennek a nevetséges versengésnek véget vet, és előírta, hogy Velence minden egyes gondoláját feketére kell festeni, vagy minimum fekete színű textíliával kell borítani, a hajók különbözőségeit nem szabad hangsúlyozni. A fekete színre igenis a visszafogott elegancia miatt esett a választás.

Sokáig úgy tartották, hogy a fekete szín azért került a fókuszba, mert a város szerette volna kifejezni gyászát az 1630-as pestis áldozatai iránt, mások szerint a gyász a Velencei Köztársaság bukásának szólt. Egyik feltételezés sem állja meg a helyét azonban, hiszen a 16-17. század környékén Velencében a gyász színe egyáltalán nem a fekete, hanem meglepő módon a piros volt. A hajók eleganciája és Velence nagysága előtt pedig éppen a fekete színnel lehett leginkább tisztelegni.

Hát, ezért feketék máig is a velencei gondolák.

Forrás: torosphotos.com