Az év elején, amikor visszazökkenünk a dolgos hétköznapokba, mindenki csak legyint egyet február kapcsán: „Á, az egy rövid hónap.”

Persze, ez igaz is, de vajon mi ennek az oka?

Azt persze sokan tudják, hogy a szökőév (anno bisestile) mit jelent – a nap alapú naptár, vagy Juliánusz-naptár szerint az év 365 és 1/4 napból áll, azonban ésszerűbb ezt négyévente egy plusz nappal megoldani.

Az is egyértelmű, hogy ezt a februárhoz célszerű illeszteni, hisz ez a legrövidebb hónap. De miért is?

Ennek a kérdésnek nem csak asztrológiai, hanem történelmi és politikai háttere is van bőséggel.

Azt tudnunk kell, hogy az ókori rómaiak nem foglalkoztak a téllel, mint évszakkal, magasról tettek arra, hogy van-e naptár arra az időszakra, vagy sem. Őket a hatalmas termőföldek miatt alapvetően az érdekelte, hogy mikor lehet vetni, aratni, mezőgazdasági munkákat végezni – aminek ugye nem éppen a tél a szezonja.

Numa Pompilio

I.e. 700 körül Numa Pompilio – aki a legenda/történelem szerint Romulus után Róma második királya volt – illesztette be a naptárba a mostani naptári év első két hónapját. Ebben az időben azonban a február még 29 napos volt (a hold járását alapul véve), és csak a szökőévekben számlált 30-at.

Julius Caesar

A Julianus-naptárban természetesen a július hónap viseli az uralkodó nevét, akinek utódja, Augustus – aki szintén hónapot nevezett el magáról –  vezette be a fent említett kis változtatást. Történt ugyanis, hogy Augustusnak nem igazán volt ínyére, hogy az ő  hónapja, a mi augusztusunk egy nappal rövidebb, mint a július. így hát úgy döntött, hogy az amúgy is kacska 29 napos februárnak már úgyis mindegy, lecsalt onnan egy napot a saját magáról elnevezett hónap javára.

Octavianus Augustus

Ez hát nagyjából a magyarázata annak, hogy miért olyan rövid a február és miért van két egymást követő hónapban is 31 nap, jellemzően eggyel több munkanappal.