Nemrégiben Győrben jártam, és nem meglepő módon ott is lépten-nyomon olasz vonatkozású dolgokba botlottam.

Szinte már kísérteties, hogyan áll rá az ember szeme minden apró itáliai vonatkozásra, így valóban bárhová lépek, mindig van egy olasz kapocs. Nem volt ez másként ezen a héten sem. Egy győri kirándulás alkalmával több érdekesség is megragadta a figyelmemet.

Egyrészt örültem, mert a belvárosi részen olyan hangulatos kis utcák vannak, amik egy-egy beugróban szinte mediterrán hangulattal idéznek meg bármilyen olasz (pl. toszkán) kisvárost.

Másrészt van Győrben egy állandó kiállítás Borsos Miklós (1906-1990) munkáiból. Az erdélyi születésű magyar képzőművész fontos szereplője volt a Kárpát-medence művészvilágának a 20. században, Illyés Gyulával, Weöres Sándorral is jó kapcsolatot ápolt. Életének egy részét Győrben töltötte, ezért kapott helyet a Rómer Flóris Múzeumban munkának egy jó része.

Borsos Miklós kiállítás – Forrás: magyarhirlap.hu

Amire felkaptam a fejem, az pedig nem más, mint hogy Borsos Miklós, mint minden valamirevaló művészember, tanulmányútra ment Firenzébe, a reneszánsz hazájába. Az 1920-as évek végén egy-két évet ebben a fantasztikus városban töltött, és szívta magába a legnagyobb művészek által sugárzott ihletet. Legnagyobb hatással Michelangelo volt az eredetileg festőnek induló, később (talán éppen ennek az útnak a hatására) a szobrászat felé elkanyarodó Borsos Miklós munkájára. A másik fontos művészeti benyomást pedig láthatóan Botticelli tette a magyar művészre, aki a „Primavera”, vagyis „Tavasz” című Botticelli festmény láttán állt neki később egy ugyancsak „Tavasz” címet viselő szobor megalkotásának 1978-ban, ami jelenleg ugyancsak ezen a győri kiállításon, a múzeum udvarán kapott helyet.

Borsos Miklós – Primavera (1978)

Borsos Miklós több mint 30 éve halt meg, emlékét nem csak a győri múzeum őrzi. A budai Várnegyedben az elmúlt években nyílt egy Emlékház, amely a művész egykori lakásának berendezését megőrizve néhány teremben foglalja össze a képzőművész-grafikus életének fontos pillanatait.

Én Borsos Miklóssal érdekes módon nem annyira a művészete, mint inkább a felesége könyve kapcsán kerültem kapcsolatba. Kéry Ilona 1975-ben megjelent Kertem című könyvét olvashattam az elmúlt években, aki nagyon plasztikusan írja le, hogyan költözött időszakosan (főleg nyarakra) szobrász férjével Tihany közelébe, ahol egy botanikus kertnek is beillő kis arborétumot hozott létre – miközben a szobrász férj nyugodtan alkotott, a csendes napokat pedig a 20. század közepi magyar művészvilág színe-javának vendégül látásával dobták fel.

Borsosné Kéry Ilona nemcsak rajongója a kertnek, hanem mestere, művésze is a kertépítésnek, de művésze az írásnak is: elragadó könyvében színesen, érzékletesen írja le gyönyörű tihanyi kertjének – melyet a televízió képernyőjén oly sokan megcsodálhattak – születését, s rajzolja meg évszakról évszakra, sőt napról napra, óráról órára változó képét, varázslatos hangulatát. (Forrás: moly.hu)

Ha esetleg Győrben járnak és érdeklődnek a szobrászat iránt, érdemes meglátogatni ezt az állandó kiállítást.

Kéry Ilona – Kertem – Forrás: Susannicon