Utazzunk képzeletben Szicíliába – persze, a valóságban sem rossz, ha adott a lehetőség.

Úticélunk Caltagirone városa lesz, amely néhány másik környező városkával egyetemben 2002-ben fekerült az UNESCO Világörökségi listájára, mint a „Val di Noto (Noto-völgy) késő barokk kisvárosai”. A címet azért nyerték el, mert a térségben az 1600-as években hatalmas földrengés pusztított, s ebből felállva a környék a barokk építészet stílusjegyeivel épült újjá – hiszen az 1600-as és 1700-as évek a barokk és rokokó korszaka volt mind a művészetekben, mind az építészet tekintetében. Az egységes, jól átgondolt városképi megjelenés Caltagirone-ban és a szomszédos városkákban egy igen tetszetős hangulatot áraszt, szinte időutazással egyenértékű az építészet korabeli megoldásai miatt.

Azonban mi nem ezért az UNESCO Világörökségi szempontért utaznánk Caltagirone-ba, hanem egy lépcső miatt. Igen, jól olvassák: egy csodaszép, szemet gyönyörködtető lépcső a mai látnivalónk itt, amely annyira emblematikus a városra nézve, hogy nem mehetünk el mellette szó nélkül.

Caltagirone – Forrás: unsplash – Antonino Cicero

Történt az 1600-as évek legelején, hogy Caltagirone gyors növekedésnek indult. A domboldalra felkapaszkodó városka esetén azonban a város egyes részeinek szintkülönbsége miatt a közlekedés és az átjárás egyre bonyolultabbá vált. Kitalálták hát, hogy egy jó hosszú (mintegy 130 m) lépcsővel áthidalják a problémát és megteremtik az egyszerű összeköttetést az óváros és az újonnan épült részek között. A lépcsőt Giuseppe Giacalone gondos irányítása alatt építették meg, számos kis térrel törték meg a meredek emelkedést. A mintegy 150 lépcsőfokot 14-esével megtörték – egy-egy picike, pihenővel ellátott kis térrel szabdalták több egységre. Az egységek terei mind-mind a város életének egy fontos periódusát mutatták be – utaltak az arab gyökerekre, a bizánci uralomra, az Anjou-k, vagy a spanyol hódítók korára, a reneszánsz és a barokk időszakaira, és így tovább.

Az 1800-as évek közepe felé aztán ezeket a pihenőket felszámolták, és kb. 142 lépcsőfok kialakításával egy kevésbé meredek feljárást biztosító emelkedőt hoztak létre. A legnagyobb trükk azonban csak a 20. század közepén jött: ekkor kezdték el a lépcsőfokok álló oldalát mázas kerámiával beburkolni, amely a helyi hagyományőrző majolika-készítők kézműves munkája.

Caltagirone – Forrás: unsplash – Camille Minouflet

Nyáron pedig – ha ez a látványosság még nem lenne elegendő – megtartják a városban San Giacomo ünnepét, akiben a város védőszentjét tisztelhetjük. Július 24-25-én egy hosszú ideig tartó, szervezett előkészítés után a lépcsősoron mintegy 4000 lampiont helyeznek el. Ezekkel világítják be a nyári éjszakán a város jellegzetességének számító lépcsőt. A program a turisták körében is annyira népszerű, hogy jó ideje minden évben augusztus 14-15-én megismétlik ezt a vendégcsalogató eseményt.

Érdemes ezeket a dátumokat a naptárba felvésni – nyugodtan lehet igazítani akár ehhez is egy klassz nyári utat Szicíliába.

(Kis kiegészítésként említjük, hogy mind Orvieto-ban, mind pedig Certaldo-ban találkozhatunk olyan megoldással, ami az újonnan épült városrészt az óvárossal köti össze – csak a fent említett két esetben nem lépcsősor, hanem fogaskerekű jelenti ezt.)

Caltagirone – Forrás: unsplash – Antonino Cicero