Ismét a gyerekekhez fordulunk,  na meg persze a mesékhez, játékokhoz sok kedvet érző szülőkhöz. Szerkesztőségi kedvenc következik.

A tartalmat illetően: százával, olykor ezrével (nem, ez nem költői túlzás, tényleg ennyi van) vadászhatunk innen felolvasnivaló meséket, apró történeteket, dalokat, altatódalokat, verseket.  A nagyobbacska gyerekeknek találós kérdéseket, közmondásokat és nyelvtörőket ajánlanak. Kísérletező kedvű szülők az itt található receptekkel együtt főzhetnek a kicsikkel. Az aktívan rajzoló, színező korosztály számára sok letölthető, kinyomtatható anyaghoz férhetünk hozzá – teljesen ingyen.

Az oldalon könyvajánló is van, közvetlen linkkel az elérhető boltokhoz. Nekünk itt Magyarországon nem annyira működőképes a dolog (amazont kivéve, ugye), de egy utazás alkamával beszerezhető egy-két kedves kiadvány, sőt ajándéknak sem utolsó!

Természetesen, aki szívesen odaülteti pár percre a gép elé a család legkisebb tagját – ami manapság egyáltalán nem ritka – számos kedves mese, videó válik azonnal elérhetővé. Ajánljuk szívből tehát ezt az oldalt, és annak részletes átbogarászását minden kisgyerekes szülőnek, aki az olasz nyelv jelenlétét a gyermeke életében fontosnak tartja. S ajánljuk nem csak nekik, hiszen lényeges szempont: az oldalon nem kizárólag olasz nyelvű mesék, versek, mondókák érhetők el – angol, német, spanyol de még holland nyelvű tartalom is feltöltésre került -, bár igaz, hogy ehhez picit kutakodni kell.

Zárásként álljon itt egy mese az oldalról. Ha a szülőknek nincs ideje most rögtön rávetnie magát az oldalra, egy mesére akkor is lehet idő este, lefekvés előtt. A többit pedig kéretik ezután felfedezni!

Come venne la pioggia

Quando il mondo fu creato, la pioggia non esisteva.

Gli animali erano preoccupati e si riunirono a gruppi per invocare la pioggia lanciando le loro voci verso il cielo.

Prima provarono gli elefanti, coi loro barriti, poi gli ippopotami e poi i leoni, ma la pioggia non arrivava.
Poi toccò alle giraffe, e agli animali più piccoli: i fenicotteri, i conigli e i topi.
Ancora niente.
Per ultime toccava alle rane.
Tutti gli animali le implorarono di gridare verso il cielo il loro bisogno di acqua.
Le rane non aspettavano altro per mettersi a gracidare e così presero a cantare tutte insieme e il loro grido era talmente assordante e sgradevole che il cielo si stancò di sentirlo e si coprì di nubi per attutire quel suono.
Ma fu inutile: il gracidio penetrava attraverso la cortina di nubi e così il cielo pensò di affogare le rane per farle smettere una volta per tutte.
Mandò giù tanta di quella pioggia che le rane finalmente tacquero contente.
E da allora si credono padrone dell’acqua, perché furono loro a far piovere, e continuano a gracidare per chiedere la pioggia.