Itáliai szobor és festmények világítottak rá arra, hogy bizonyos betegségek – köztük a mellrák – már a reneszánsz idején is ismertek voltak.

2018-ban söpört végig a hír a világon egy akkor friss kutatási eredmény nyomán: a Lancet Oncology tudományos folyóiratban ugyanis megjelent egy publikáció olasz kutatóorvosok tollából. A csoportot vezető kutató, Raffaella Bianucci angol és olasz egyetemek tudományos munkatársa. A szakemberek vizsgálataik során arra jutottak, hogy több olyan, a reneszánsz idején (főként az 1500-as években) készült festmény elérhető és látogatható a nagyközönség számára is, amelyek egyértelmű jeleit hordozzák a súlyos kórnak. A kutatók egyikét, Antonio Percacciante-t egyenesen ikono-diagnosztának nevezik – olyan szakembernek, aki művészeti munkák, ritka ábrázolásokon megjelenő jellemző tünetek megfigyelésével tud leírni bizonyos történelmi-művészettörténeti korokban jelen lévő betegségeket.

Michele di Ridolfo del Ghirlandaio – Az éjszaka – Forrás Wise Society

Mai fejjel sokszor véli úgy az ember, ezek a komoly betegségek a modern idők sajátjai – a gyökeresen megváltozott életmód számos nyavalyát hozott magával. Ez utóbbi igaz is, a rákos betegségek vonatkozásában azonban nem teljesen. Elég csak arra gondolni, hogy egyiptológusok kutatásai is utalnak évezredekkel korábbról tumoros megbetegedésekre, így a probléma a reneszánszban sem lehetett már újkeletű.

Ami érdekes volt, az lényegében annyi, hogy szobrok és festmények a realista ábrázolás szellemében olyan betegségeket is megjelenítettek, amelyek az adott korszakban – a reneszánsz idején – vélhetően már nem mentek meglepetésszámba. Tudták-e a művészek, hogy milyen kórral állnak szemben, vagy csak az élethű ábrázolásra törekedtek? – azt ebből a távlatból már nemigen lehet megítélni.

Maso da San Friano – A bátorság allegóriája – Forrás La Stampa

A mellráknak vannak szemmel látható jelei – előrehaladott stádiumban a betegség egyértelmű tüneteket produkál. A két szóban forgó festményen ráadásul két eltérő formában is jelenik meg. Michele di Ridolfo del Ghirlandaio Az éjszaka című vásznán a központi nőalak (melyet egy Michelangelo-szoborról mintázott) egyik melle jóval kisebb a másiknál, és olyan behúzódások láthatók rajta, amelyek egyértelművé teszik a mellrák jelenlétét. A másik ilyen festmény, amelyet a kutatók megvizsgáltak, Maso da San Friano-é, és A bátorság allegóriája címet viseli – a modell, akit a mester megfestett, alighanem szintén mellrákban szenvedett; bár nála a bőrön átütő daganat és a duzzadt szövetek árulkodnak ugyanerről a kórról.

Mindkét festmény az 1500-as években készült, csakúgy, mint az említett Michelangelo-szobor.

Michelangelo szobra

Azt a tényt, hogy a mellrák a reneszánsz Európában nem volt ismeretlen, az is alátámasztja, hogy IV. Henrik francia király orvosa már részleges mell-eltávolításokat végzett a rákos betegség megfékezéséért. A sors fintora, hogy bár a kór súlyos volt, hatékonyabb sebészi eljárásokat ennek az úttörő francia orvosnak, Barthélémy Cabrol–nak a munkái, tanulmányai nyomán csak mintegy 300 évvel később vezettek be. A reneszánsz idején sem az érzéstelenítés, sem az altatás, sem a fertőtlenítés nem állt olyan szinten, hogy a beteg egy teljes mell-eltávolítást túlélhetett volna. S mivel a mell a nőiesség legerősebb szimbóluma volt az 1500-as években is, nem csoda, hogy a férfi orvosok berzenkedtek annak eltávolításától.

Nos, kedves művészettörténet-rajongók! Ebből a kis kitekintőből is jól látható, hogy milyen szinten szélesítheti ismereteink horizontját egy-egy híres festmény hosszas nézegetése és mennyi információ lapul a múzeumok falai között. Ugye, milyen lenyűgöző?