Ha már ezt az évet két kicsi angyallal indítottuk, pillantsunk rá még kettőre – ugyanolyan megnyugtató a hatás.

Nemrégiben Raffaello zsenijét megmutató kis angyalokkal foglalkoztunk röviden, így most mutatnék a művészettörténet berkeiből még egy olyan festményt, amelyen két puttó viszi el a fókuszt a fő témától.

Az 1500-as években egy Rosso Fiorentino néven ismert (eredeti nevén Giovan Battista di Jacopo di Gasparre (1494-1540)) művésztől megrendeltek egy szép nagy oltárképet 25 aranyforintért a firenzei Mindenszentek temploma (Chiesa di Ognissanti) számára. A megrendelő személye nem volt más, mint a firenzei Santa Maria Nuova kórház vezetője, Leonardo Buonafede.

Rosso Fiorentino neki is látott a képnek, melyen hat egész hónapon át dolgozott, azonban a végeredmény sokkal inkább meglepte, mint lenyűgözte a megrendelőt.

Rosso Fiorentino – La Pala dello Spedalingo – Forrás: virtualuffizzi.com

Ha ránézünk a képre, mindjárt érthetővé is válik a dolog miértje. A festmény középpontjában Szűz Mária áll a gyermek Jézussal a karján, mellette mindkét oldalról két-két szent foglal helyet. Sűrű diskurzusban vannak, a kép így egy kicsit mozgalmasnak, élőnek is tűnik – talán még némi nyugtalanságot is ráfoghatunk. A figurák arca is nyugtalanságot tükröz, annak idején inkább ördöginek, mint szentnek látták ezeket az alakokat. Nézzétek csak meg a szemek körüli elmosódott foltokat, amely valóban a gonoszság és a bűn illúzióját keltik. Nem is csoda hát, hogy a megrendelő ezt látva visszatáncolt, és a festmény végül nem kerülhetett a kijelölt helyére a firenzei Mindenszentek templomába, hanem a várostól északra, egy picike kápolna falát díszítette Mugellóban.

Ma a kép az Uffizzi képtár első emeletén kapott helyet, ahol a látogatók figyelmét az ördögi ábrázatú központi alakokról rendszerint a kép alján lévő két kis puttó vonja el.

Rosso Fiorentino – La Pala dello Spedalingo (részlet) – Forrás: galeriedesoffices.com

A kis szárnyas gyermekekként ábrázolt alakok egymás mellé kucorodva üldögélnek. A felettük lévő alakokról szinte tudomást sem véve mímelik az olvasást – hiszen túl kicsik ahhoz, hogy valóban olvasni tudjanak. Összebújva merengenek, a felnőttek tudományos arckifejezését magukra öltve egy könyv felett, mindeközben teljes egészében figyelmen kívül hagyják a körülöttük lévő történéseket. Ez a megállított pillanat, amit a két kis puttó közvetít, kifejezetten lenyugtatja és kedvessé, meghitté teszi ezt az amúgy némileg fura alkotást.

Az Uffizzi képtár persze még egy videót is készített a festményről – a Covid időszak egyik hatalmas vívmánya volt, hogy számos intézmény a látogatási tilalom alatt videókkal próbálta a potenciális látogatók érdeklődését fenntartani jobb időkre. Az Uffizzi ebben különösen élen járt nagyon magas szintű és minőségű tájékoztató anyagaival, így én is dédelgetem az álmot, hogy minél előbb visszatérjek. Ha így lesz, biztos, hogy a két kis összekucorodott puttó kitüntetett figyelmet fog élvezni.

Ha esetleg előbb jártok arra, mint én, akkor mindenképpen várom az élménybeszámolókat!