A toszkán táj, az igazi olasz életérzés, megspékelve pár szem bonbonnal – igazán sokoldalú könyv a Marilia bonbonjai. Mai cikkünk mind a könyvet, mind az írónőt szeretettel mutatja be Önöknek.

Bea, köszönöm, hogy szántál egy kis időt arra, hogy beszélgess velünk és olvasóinkkal a munkádról, és megossz néhány kulisszatitkot. Honlapunk egyértelműen az Olaszországgal kapcsolatos dolgokra fókuszál, nem csoda hát, hogy a Marilia bonbonjai köteted, amely Toszkánában játszódik, egyből közel került hozzánk.

Ezért is kértünk meg arra, hogy a könyvvel és a munkáddal kapcsolatban is ossz meg velünk néhány fontos dolgot, hisz olvasóink könyvmoly rétege biztosan szívesen forgatná az írásodat.

• Elsőként nyilván Németh-Fülöp Beátával, az íróval ismerkednénk szívesen!
• Fülöp Beáta vagyok. Író, anya, feleség és persze háziasszony. Kilenc könyvem jelent meg eddig, amelyek a szerelemről, szenvedélyről, emberi kapcsolatokról szólnak. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán végeztem nemzetközi kommunikáció szakon. Már tizenéves korom óta írok, de komolyabban foglalkozni az írással csak felnőtt fejjel kezdtem. Az egyetemi évek alatt jött meg igazán a kedvem hozzá, ahol kitűnő tanároktól tanulhattam. Nem is gondolnátok… de a szépírás volt a kedvencem! Imádom, amit csinálok! Írni nagyszerű dolog! A legjobb persze az egészben az, ha azzal foglalkozhatunk, amit a legjobban szeretünk! Ezért szerencsésnek tartom magam.

Az írőnő és könyve Firenzében – Forrás: N. Fülöp Beáta

• S hogyan jöttek a regények? Például hogyan született az első?
• Írni bárhol, bármilyen körülmények között – ezt vallom! Első regényem legnagyobb részét az 1-es villamoson utazva írtam meg. Olyan hosszú volt az út az akkori munkahelyemig, hogy az értékes időt ki kellett valahogyan használnom. Ha éppen nem írtam, akkor olvastam.
• A témaválasztásaidat mi inspirálta? A szerelem, az érzelmek és az álmok nem állnak néha ellentétben a való világ realitásával?
• A saját lelkemben egy olyan helyet alakítottam ki, ahol tökéletesen megférnek a csodák, az álmok, a meseszerű képzelgések, a misztikum, a természetfeletti, és persze kitüntetett helyen a szerelem és a szenvedély a legfelsőbb szinteken, amelyek nélkül az életünk – lássuk be –, sivár és fásult lenne, mint a forró sivatag enyhet adó oázisok nélkül. Mindezek testvéri szeretetben állnak az élet bölcsességeivel, amelyek vándorlásunk során hívatlanul is csatlakoznak hozzánk. Ez a bölcsesség pedig sokszínű, akár az eget megfestő szivárvány, és melynek oltalma alatt válunk mi alkotók is teljessé.

Forrás: N. Fülöp Beáta

• Ez egy nagyon szép gondolat volt – és meg is magyarázza a témaválasztásodat, ami így igazán belülről jön. Az írói módszereidről lehet valamit tudni?
• Érdekes kapcsolatban állok saját magammal, de mindenképpen jóban vagyunk. Ezt arra értem, ahogyan írok. Míg mások a szappanoperákat és a kevésbé érdekfeszítő filmeket nézik a tévében, én azt szoktam mondani, hogy én a saját filmemet nézem, mert az legalább szórakoztat. Mert, amikor írok, megszűnik a világ. Ülök a notebookom előtt, és csak nyomkodom a klaviatúrát, közben pedig peregnek az események a fejemben. Pont úgy, mintha egy filmet néznék. Látom a helyszíneket, a helyszínek finoman megmunkált részleteit, érzem az illatokat, érzékelem a színeket és formákat. Megjelennek előttem a szereplők, a különböző karakterek. Kirajzolódik a személyiségük, a habitusuk. A karakterekhez pedig társul egy-egy hang is, amit szintén elképzelek, így lesz teljes a mozi hatás. Tehát ülök, nézem és hallgatom a saját filmemet, és nem is kell mást tennem, csak írni, írni és írni. Kitartó vagyok és örök álmodozó. Előzőt sokan díjazzák, utóbbiról viszont van, akinek az a véleménye, hogy elnyomja bennem a racionalitást, amire a mai világban nagy szükségünk van, ezáltal elrugaszkodok kissé a valóságtól. Nekem viszont az a határozott véleményem, hogy álmodozásra igen is szükség van, és mernünk kell nagyot álmodni, és mindenképpen a megvalósítására kell törekedni. Úgy gondolom, aki nem álmodozik, annak nem fejlett a fantáziája sem, és meggyőződésem, hogy pusztán a kőkemény, hideg racionalitás kiöli az emberből a boldogság és a teljesség iránti vágyat is. Visszatérve a kitartáshoz: ezt bizonyítja az is, hogy célul tűztem ki magamnak, hogy a könyveimet a könyvesboltok polcain akarom viszontlátni, és ahányszor csak behunytam a szemem, ott is láttam őket! Kis idő elteltével így lett ez a valóságban is! Megteremtettem a képzeletemből, és elértem, amit akartam! Hát mi ez, ha nem álmodozás? Saját magamat tudnám csak idézni: „Ha már itt volt a szabad választás lehetősége, és én éltem ezzel a lehetőséggel, és ha úgy akarok élni, ahogy döntöttem, akkor vállalnom kell ezt az utat, bármennyire is nehéz lesz. Az út, amely az álmok megvalósulásához vezet, lehet, hogy hosszú és fájdalmas, és meglehet, hogy az út végén elveszítjük álmainkat, de ha nem járjuk végig a fájdalom virágaival övezett ösvényt, soha nem ismerjük meg, mit rejtenek az álmainkba vetett lehetőségeink. – ezek a mondatok a Dolce – A megbocsátás ára című regényemből származnak, és hűen tükrözik hozzáállásomat céljaim eléréshez.

• Akkor nem is kérdés, hogy ízig-vérig művész lélek vagy!
• Igen, igazi művészléleknek vallom magam. Ez minden bizonnyal érzékenységemből és a művészetek iránti alázatomból fakad. Úgy gondolom, hogy egy művész nem attól lesz művész, hogy sokan ismerik és éjjel-nappal, minden alkalmat megragadva azon fáradozik, hogy megpróbálja magát eladni, sokkal inkább a kifejezés módja teszi azzá, még akkor is, ha kevésbé népszerű, és ennek nem feltétele az önmutogatás és a nagyképűség. Én alapvetően szerény embernek tartom magam, és ebből hátrányom még soha nem származott.

Forrás: N. Fülöp Beáta

• Nagyon fontos kérdés az is, kinek szólnak igazából a regényeid? Kiket célzol meg leginkább a történeteiddel?
• Folyamatosan fejlődünk, és nekem is az a célom, hogy ma már egy sokkal trendibb, fiatalabb korosztálynak is szóló könyveket küldjek a piacra. A mai fiatalok igénye már jóval nagyobb annál, hogy kizárólag a szerelemre, a szenvedélyre fókuszáljon. A mai fiatalság céltudatos, olyan kis okos, jófejű emberkék, akik nyitottabbak a világra, mint amilyenek mi voltunk húsz évvel ezelőtt. Ez persze azért is van így, mert közben a világ is hatalmasat változott, és változásban van folyamatosan. Ez nem azt jelenti, hogy a romantikus történeteknek leáldozott, de úgy érzem, ez már önmagában nem elég. Más is kell! Legyen kicsit kaland, kicsit művészet, kicsit gasztronómia, és persze motiválja is őket, lássa el tanácsokkal, lelkesítse, készítse fel az élet megpróbáltatásaira is. Mutasson meg más távlatokat is a számukra, amelyek kielégítik szélesebb körben is az igényeiket, és amelyeket mintaként használhatnak.
• Ez egy nagyon értékes nézőpont, és egész biztosan értékelik is, akikhez szól – vagy egyszerűen végre megtalálhatják, amit keresnek. Én utoljára hagytam a szívünknek legkedvesebb kérdést – ha már Toszkánába viszel minket képzeletben: milyen kapcsolódásod van Olaszország felé? Hogyan lett Toszkána a helyszín?
• Van egy-két olyan ország, régió, ami igazán közel áll a szívemhez. Olaszország mindig is kitüntetett helyen szerepelt a látogatni való célországok között. Többször jártam már Toszkánában, és a jövőben is tervezem, mert megunhatatlan, és úgy vonz minden évben, mint a mágnes. Minden alkalommal elvarázsolnak Firenze utcái, kávézói és éttermei, az olasz emberek habitusa, a csodás dombok és völgyek, a smaragdzöld ciprussorok, a templomok, a művészetük, a közlekedésük, a vérmérsékletük és szenvedélyességük, még a kis alabástrom szobrocskáik is… szóval, minden, ami olasz. Nem is volt hát kérdés, hogy egy Toszkánában játszódó regénynek meg kell születnie.

• Várhatunk-e még tőled – ha ilyet elárulsz – más olasz vonatkozást a regényeidben (témát, gasztronómiát, helyszínt, művészettörténeti kitekintőt vagy bármi egyebet)? Tervezel-e hasonlót?
• Bizony. Van még téma bőven, ami olasz vonatkozásban papírra kívánkozik. A történet már nagyjából összeállt a fejemben, és anélkül, hogy spoilereznék, annyit elárulhatok, hogy a könyv címe a Firenzei hagyaték lesz, természetesen ebben is – mint minden regényemben – fut majd egy szerelmi szál, és egy kicsit a Mediciek történelmével is foglalkozik.

Könyvborító – Forrás: N. Fülöp Beáta

Bea, szeretnénk megköszönni neked, hogy a számunkra legérdekesebb dolgokat megosztottad velünk, és sok sikert kívánunk az íráshoz a továbbiakban is. Azt gondolom, hogy a mi olvasóink is érdeklődve várják a regényedet, amelynek apró részleteit a rendelkezésünkre bocsátottad nyilvános felhasználásra. Ennek hála Facebook-oldalunkon a kíváncsiskodók kis ízelítőt is kaphatnak a közeljövőben.

Ez igen, kedves Olvasóink! Ilyen kimerítő válaszok után úgy gondolom, egyetértenek, hogy nincs más dolgunk, mint végre-valahára kézbe venni ezt az igen érdekesnek ígérkező olvasmányt! Mi szeretettel ajánljuk figyelmükbe. A könyvet keressék a www.fulopbeata.hu oldalon, ahol az írónő további kötetei is elérhetők – ha valaki menet közben függővé válna!

Kellemes olvasást mindenkinek!