Második pugliai kalandom Locorotondo kisvárosába vitt. Ez az utazás már távolabb szólított az azúrkék tengerparttól, hiszen a picike város az Itria folyó völgyében (Val d’Itria) található, Baritól dél-keleti irányban.

Locorotondo az a hely, ahová nem konkrét látnivalókért, mint inkább a hangulatért, a nézelődésért, a szűk kis utcákban elveszni indul inkább az ember. Nem várnak itt minket múzeumok sorai, hatalmas katedrálisok, nincs tengerpart – ugyanakkor vannak fehérre meszelt házak, hangulatos szűk utcák, ahol szinte a két, széttárt karunkkal érinteni tudjuk a szemközti házak falait. A kis dombra épült városka néhány apró, tényleg gyöngyszemnek mondható templomával várja mind az érdeklődőket, mind pedig a misére indulókat. Az apró épületek között lévő terecskéken pedig kávézhatunk egy jót, vagy elkortyolhatunk egy aperol spritzet szép nyugodtan egy napos teraszon.

Locorotondo
Szerkesztőségi fotó

Locorotondo
Szerkesztőségi fotó

Árulnak itt tarallit is, ami Puglia egyik jellegzetes, perec-szerű rágcsálnivalója, amelyet a helyben előállított, tökéletes olívaolajjal készítenek – ez az ízén és az illatán is érezhető. Vigyázat: addiktív! Az apró kis perecekből tonnányi mennyiséget lehet észrevétlenül elmajszolni, főleg, ha kapunk egy rendes pohár bort is hozzá. És helyi borokból Pugliában aztán nincs hiány! Nyilván mindenkinek a Primitivo ugrik be először, mint a régió legismertebb bora, és ezzel nincs is semmi baj. De azért (én, mint fehérbor-kedvelő mondom) ne feledkezzünk meg arról, hogy errefelé klassz fehérborokat és jó kis frizzantékat (habzóborokat) is előállítanak, amelyek szintén párjukat ritkítják.

Locorotondo
Szerkesztőségi fotó

Locorotondo közelében több borászat is fogad látogatókat, ahol (úgy, mint pl. nálunk Villányban) bemutatják a termelés lépéseit, bepillanthatunk az üzembe is, és a sok információ megkoronázásaként nyilván kóstolni is lehet. Nekem az I Pastini nevű borászatba volt lehetőségem bejutni, ahol sok mindent elmeséltek a helyi szőlőtermesztés és borkészítés kapcsán.

Locorotondo
Szerkesztőségi fotó

Ebben a fehér falairól is híres kisvárosban, amely – mint említettem – dombra épült, az utcák szinte spirálisan futnak lefelé a dombtetőn álló templomtól. Nagyon eltévedni azért nem lehet, inkább mondanám úgy, hogy beleveszni tud az ember az utcácskák kacskaringóiba. Az óvárosi részben ezért mindenképp érdemes egy néhány órás bolyongást beiktatni, amibe aztán persze egy kávé, egy süti és/vagy egy pohár bor is biztosan belefér.

Locorotondo
Szerkesztőségi fotó

A Villa Comunale kertjéből pedig – ami egy 19. századi kert egyébként, fákkal, padokkal, ejtőzéshez – szép kilátás nyílik az Itria völgyére, ahol már trullókat is láthatunk, hiszen igazán közel vagyunk következő úticélunkhoz, Alberobellóhoz. Ez a név ismerősen cseng, ugye? A jövő heti cikkben lesz is róla szó!

Induljunk is akkor tovább, hátrahagyva Locorotondót, hogy folytassuk a pugliai kalandozást!

Locorotondo
Szerkesztőségi fotó