Szokás szerint ma a szentekkel, a régió védelmezőivel foglalkozunk – erre az alkalomra többet is tartogattunk. Lássuk hát, kik is ők.

Kezdjünk mindjárt San Lorenzoval, akinek gyönyörű katedrálisát Genova leírásánál már megemlítettük. A legenda szerint – merthogy írásos emlékek nemigen állnak rendelkezésre – 225-ben született a mai Spanyolország területén. Fiatal éveiről keveset tudunk, annyi azonban bizonyosnak tűnik, hogy humán és teológiai tanulmányai során olyan mesterei voltak, mint a későbbi II. Sixtus pápa. Megismerkedésük idején persze még nem ezt a tisztséget töltötte be Sixtus, kettejük között hosszan tartó barátság szövődött, és végül együtt utaztak Rómába, ahol a keresztény vallás gyakorlásával foglalkoztak. Sixtust idővel pápává választották, így Lorenzo is komoly feladatokhoz jutott – a szegények oltalmazása és ellátása lett a dolga.

257-ben aztán Valerianus császár úgy döntött, hogy szó szerint és átvitt értelemben is lefejezi az egyházat – a római püspököknek, érsekeknek és főbb egyházi képviselőknek, köztük a pápának is meg kellett halnia. Ez év augusztusának első napjaiban kivégzések sorozata zajlott Rómában. A pápát bizonyosan lefejezték, Lorenzo esetében azonban kétséges, hogy szintén ez a sors jutott a számára, vagy máglyán égett-e el. Maradványait egy római templomban temették el, ennek ellenére szinte az egész országban, majd’ minden régióban vannak olyan települések és városok, melyek a fiatalon elhunyt San Lorenzot védőszentjükként tisztelik. Ez alól Liguria sem kivétel, tíznél is több város jegyzi őt saját védőjeként.

San Lorenzo

San Lorenzo ünnepét kivégzésének legvalószínűbb napján, augusztus 10-én ülik meg – természetesen fesztiválokkal, gasztronómiai élményekkel tarkítva az egyébként vallásos eseményt. San Lorenzot a szerelmesek és a vágyak szentjének is tartják, hiszen épp ebben az időszakban látható az a természeti jelenség, amelyet a Perszeidáknak tulajdonítanak – csillaghullás zajlik ugyanis ilyenkor. A legenda azt tartja, hogy ha valaki ekkor hullócsillagot lát, a közben áhított vágyai hamarosan valósággá válnak. (Ha nem is San Lorenzo nevéhez kötve, de a hiedelem nálunk sem ismeretlen.) Sokak szerint ezek a hullócsillagok San Lorenzo könnyei, mások szerint pedig szikrák a tűzből, melyen mártírhalált halt.

Tiziano Vecellio festménye – Martirio di San Lorenzo (1548-1549)

A másik szent, akivel ma foglalkozni szeretnénk, Santa Caterina di Genova. Ő több, mint ezer évvel San Lorenzo után élt, 1447-1510 között. Nemesi családból származott, a kor arisztokráciájának megfelelő nevelésben részesült. Már nagyon fiatalon szeretett volna kolostorba vonulni, azonban zsenge életkora miatt ezzel várnia kellett. Időközben azonban a kor szokásai szerint férjhez adták, és évekig egy boldogtalan és gyermektelen házasságban élt. 1473-ban jelenése volt, ami akkora hatást gyakorolt rá és férjére is, hogy mindketten a vallásnak szentelték további életüket. Caterina kolostorba vonult, férje pedig belépett a ferences rendbe.

Santa_Caterina Fieschi Adorno – Giovanni Agostino Ratti festménye

Caterina a bűnbánatot nagyon komolyan vette, sőt olykor ok nélkül is keményen büntette magát vélt vagy valós vétkeiért. Közben sokat jótékonykodott és rengeteget segített a betegeken is, így nem csak a tiszta szeretet megtestesítője, de később a kórházak védőszentje is ő lett. A legenda szerint 1493-ban pestises betegek ápolása közben maga is megbetegedett, de csodálatos módon sikerült meggyógyulnia. 1510-ben halt meg Genovában, itt is temették el. Úgy tartják, hogy 40 év után, amikor először felnyitották a sírját, testét és ruháit változatlan állapotban találták, az a bomlás legkisebb jeleit sem mutatta. A Santa Caterina testét őrző szarkofágot a mai napig meg lehet csodálni Genovában, az ő nevét viselő templomban található. Santa Caterinát 1675-ben boldoggá, 1737-ben pedig szentté avatták.

Santa Caterina földi maradványai

A következő héten a dialektusokkal foglalkozunk majd, közben pedig pénteken egy könnyedebb témával szórakoztatjuk a nagyérdeműt. Várjuk Önöket!