A mai nappal elindul a hónap régiója rovat újabb tagja, Liguriát vesszük górcső alá novemberben.

A ligúr történelem boncolgatásával indítunk, a legalapvetőbb földrajzi és gazdasági információkat továbbra is a Tartományok címszó alatt találja a kedves olvasó.

Liguria a történelmi források szerint már a paleolitikumban lakott terület volt, azonban a hitelesebb források értelemszerűen a későbbi időkből származnak. Kb. i.e. 250 környékén már a Római Birodalom hódításainak kellett ellenállniuk a ligúroknak – akikről a régió a nevét kapta. A ligúr egyébként egy vad, kinézetével is félelmet keltő népnek számított ezekben az időkben. Szövetkezve a karthágóiakkal és a gallokkal feladták a leckét a római hódítóknak, de aztán persze vesztettek – tudjuk mind, hogy a Római Birodalom ezekben a századokban milyen elképesztő méreteket öltött.

Liguria a Római Birodalom idején

A római időkben a kereskedelem igen komoly virágzásnak indult, azonban ahogy azt a korábbi régióknál láttuk, a birodalom bukása után itt is megindult a barbár népek vándorlása, ami nem feltétlenül tett jót  az időközben bejáratottá vált életformának.

A gótok, bizánciak és a longobárdok után, akik az V-VIII. századig tartózkodtak a térségben, megérkeztek a frankok, akik a régió nagyjából ma is ismert területét 3 részre szabdalták.

A XI. században megalakult a Genovai Köztársaság (Repubblica di Genova, vagy San Giorgio). A feudalizmus idején számos család folytatott vagy kereskedelmi, vagy vendéglátói, vagy bankári/pénzügyi tevékenységet. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a XIII-XV. század környékén óriási hajóforgalom indult erről a területről első körben kelet, majd az időszak végén nyugat felé is.  A genovai hajósok bejárták keresztül-kasul Kínát, a mai Tajvan területét, Bagdadot. Ha jobban körül akarnánk írni, akkor gyakorlatilag megismerték a világot Gibraltáról egészen Közép-Ázsiáig, ami a fenti tevékenységek szempontjából áru és pénzmozgás tekintetében létfontosságú volt.

A XV-XVI. század környékén a spanyol hatalom erősödésével és Amerika felfedezésével a hajózás iránya keletről nyugatra fordult, a spanyolok pedig érezték, hogy a Ligúr-tenger, vagy másképpen a Földközi-tenger keleti része még jó lehet nekik valamire. Innentől tehát a spanyolok gyakoroltak viszonylag erős befolyást a területen.  Így értelemszerűen megkezdődött – főleg a francia-spanyol viszály okán – a régió lassú hanyatlása, amely egészen Napóleon érkezéséig kitartott.

Repubblica di Genova

1797-ben a köztársaság (maradéka) elesett, és része lett a Francia Birodalomnak, melyet Napóleon kormányzott és bővített minden erejével.

A Napóleoni éveket követően 1814-ben a Szardíniai Királysághoz csatolták Ligúriát, s történelmi léptékkel számolva nem sokkal ezután következett az olasz egység kialakulása, melynek nyomán a születő Olasz Királyság része lett a régió.

Az I. világháború elsősorban gazdasági hasznot jelentett e régió számára, hiszen tevőlegesen nem vettek részt a harcokban – a nehézipara viszont virágzott. A háborút követően sokan hagyták el a régiót. Észak-Olaszországra mindkét háború idején jellemző volt az emberek nagyszámú kivándorlása, főként az amerikai kontinens volt a célpont, nem feltétlenül az északi féltekén.

A II. világháborút megelőzően a fasizmus hamar elterjedt ebben a régióban is, de természetesen mind tudjuk, hogy Mussolini bukásával az ország a szövetségesekhez csatlakozva nyertes félként került ki a helyzetből.

A XX. század második fele is érdekes történelmi eseményeket tartogat az olvasó számára, az ólomévek kapcsán még fogunk erről beszélgetni.

Jövő hét? Mi itt leszünk!