Második rész a látnivalókból – Uffizzi és Palazzo Vecchio. Gyakran taglalt téma kicsit más megközelítésben.

Az Uffizzi Firenze, sőt Olaszország legnagyobb jelentőséggel bíró képtára. Több emeletnyi magasban, számos teremben képek százai, ezrei találhatók meg a világ legnagyobb mestereinek keze nyomán, azonban nemcsak festmények, hanem szobrok is alkotják a páratlan gyűjteményt, amit bármikor megtekinthetünk mi magunk is.

Az Uffizzi U alakja belülről

Talán sokan tudják – a névből is kiindulva – hogy, bár a múzeum most kiállítótér, eredetileg nem ezzel a funkcióval építtette Cosimo de Medici. A XVI. században bízta meg Giorgio Vasari-t azzal, hogy az összes kormányzó szerv számára – amelyek akkor még a város különböző pontjain helyezkedtek el – tervezzen és építtessen egy olyan épületet, amely a Palazzo Vecchio-hoz közel, Cosimo óvó, de inkább figyelő szeme elé helyezi az összes államigazgatási dolgozót. Vasari neki is látott a feladatnak, és tervezett egy U alakú épületet, melynek homlokzata az Arno folyóra néz, ahol akkor még egy folyami kikötő volt.

Uffizzi – homlokzat az Arno felé

Az épület építéséhez – költséghatékonysági megfontolásból – a homokot az Arno medréből kaparták ki, valamint felhasználtak óriási mennyiségű, a város egyes részeiben felszedett követ, valamint homokkövet is.

Az Uffizzi építésével majdnem párhuzamosan Cosimo a fia, I. Francesco esküvője alkalmából, aki a Pitti palotába költözött, szeretett volna egy titkos átjárót a két palazzo között, hogy a rokonlátogatás/munkába járás alkalmával se kelljen a pórnéppel keverednie. Ez lett a Ponte Vecchio felett húzódó Vasari-folyosó, amely ma szintén látogatható, és számtalan festményt őriz. (Ezt a folyosót és az Uffizzit, mint múzeumot majd Francesco fia, I. Ferdinando nyitja meg a közönség előtt.)

Az egyik gyönyörű folyosó az Uffizzi-ben

A XVII. században az irodák az épület földszintjén kaptak helyet, fentebb pedig sok, a Mediciek által addigra már összegyűjtött művészeti alkotás pihent meg. Ezek nagy része ekkor még szobor volt, kép alig-alig fordult elő a kollekcióban. A Mediciek folyamatosan gyarapították a meglévő gyűjteményt, de a szobrok és festmények számának aránya csak a következő évszázadok során fordult meg.

A XVIII. században a Medici család kihalása előtt úgy rendelkezett, hogy a mindenkori kormányzó család – jelen esetben a Lorena-dinasztia – köteles a gyűjteményt megőrizni, óvni, gondozni és lehetőség szerint további műalkotásokkal gazdagítani. Egyébként a gyűjteményt magát a Medici család Firenze városára hagyományozta.

Botticelli – Primavera
Uffizzi

A XIX. században a múzeum akkori kurátora a gyűjtemény egy részét Palermo-ba menekítette, mert tudta, hogy ha ezt nem teszi, akkor Napóleonnak hála a kincsek java része Párizsba kerül majd. Részben így is történt, azonban a restauráció ideje alatt a gyűjtemény lényegi részét sikerült visszaszerezni. Ezt követően az egyiptomi ásatások kapcsán Európában megjelenő újfajta műkincsek az Uffizzi-be is eljutottak, ebben az időszakban az egyiptomi örökség kezelésére egy komplett új szekció nyílt a múzeumban.

A II. világháború során – ismét csak mentési szándékkal – a képek jó része környékbeli, megbízható és művészetpártoló családokhoz került oltalom alá, ezeknek a visszaszállítása a háború után gond nélkül megtörtént. Természetesen sem a háború, sem az Arno kiöntése, sem a különféle maffia-tevékenységek nem kímélték a gyűjteményt, így némi veszteséget rendszeresen elszenvedett. Ennek ellenére ma egy Európában is egyedülálló kollekció tekinthető meg, az egyes termek olykor egy-egy művész munkáit mutatják be, külön kategorizálva az egyes nagynevű művészek követőinek hasonló munkáit. Így évszázadokon átívelő képet kaphatunk a festészet és a szobrászat történetéről, az ábrázolások jellegzetességeiről.

A múzeumba jegyet mindenképpen érdemes előre, interneten vásárolni, hiszen ezzel órákat spórolhatunk a bejutásnál, így valami más érdekességre is maradhat időnk.

Például a Palazzo Vecchio-ra, amely épp az Uffizzi mellett áll, impozáns és nagy épülete a város jelenlegi irányításának – eredetileg is azért építették. A munkák már a XIII. században elkezdődtek, egy ókori római épület, feltehetően egy színház romjain. Ásatások a mai napig folynak az épület körül, ahol rendszeresen ékszereket, pénzérméket, de még akár földalatti termeket is időről-időre találnak a kutatók.

A XIV. században Cosimo de Medici már itt dolgozott a város irányításán, ekkor már folyamatosan bővítették és magasították az épületet – sokszor a környező házak rovására, azok könyörtelen elbontása árán.

Palazzo Vecchio homlokzata

1865-71 között, amikor Firenze az újonnan alakult Olasz Királyság fővárosa volt, a kormány is ebben az épületben kapott helyet.

Az épület (mai városháza) tornya 1310-ből származik.

Palazzo Vecchio

A Palazzo területén van egy nagyon jó kis térképkiállítás, amellyel végigkövethető a város növekedése és terjedése, valamint átalakításai az előző évszázadok alatt, van egy földgömb-szoba, hadászati kiállítóterem, sőt még Eleonora, Cosimo feleségének szobájába is bepillantást nyerhetünk. Az épület előtt Dávid szobrának másolata áll (az eredeti a Szépművészeti Múzeumban látható), a bejárat feletti „stemma”-n pedig Firenze történetének fontosabb eseményei elevenednek meg.

Kellemes kikapcsolódást kívánunk ebben a kicsi, de annál fantasztikusabb városban!

Földgömbök és térképek a Palazzo Vecchio-ban