Mostanában sokat olvasgatok Velencéről, mindenféle szempontból figyelmet fordítva a történetére.

A Pécsi Tudásközpontban jött velem szembe egy kis, angol nyelvű kiadvány, amin még tétováztam is, hogy hazavigyem-e elolvasni, vagy sem. Aztán jött velem. Egyáltalán nem bántam meg.

A könyv valóban rövid, az írója Robin Saikia, aki egy kis monográfiában mutatja be, milyen volt az élet a velencei Lido-n, a város azon részén, amely a Velencei Filmfesztiválnak is otthont ad, miközben a 19-20. század fordulóján Európa egyik legfelkapottabb, vízparti hotelekkel teleszórt nyaralóhelyének, mai értelemben vett strandjának számított.

A Lido története századokra nyúlik vissza, így a könyv kitér még a történészek által sokat emlegetett Chioggia-i háborúra (14. század) is, vagy a macskák kivételes helyzetére Velencében. Megemlíti, kik voltak azok az európai hírességek mintegy 100 évvel ezelőtt, akik szívesen múlatták az időt a Lido-n, vagy akár költöztek Velencébe, miután jól szerelembe estek a várossal. Témaként még a homoszexualitás és annak társadalmi vetülete is felmerül.

Velence, Lido – Forrás: unsplash – Riccardo Lo Re

A könyv olvasása során az ember szinte érzi a talpa alatt a csapkodó hullámokat, hallja az egykor érkező és induló gályáknak szóló üdvrivalgásokat – hiszen épp ezen a ponton, a Lido-nál hagyták el a lagúnát a kereskedő- és hadihajók ennek a valamikor óriási tengeri hatalommal bíró városállamnak a szolgálatában.

Úgy láttam, a könyvnek magyar fordítása még nem készült – ez nagy kár egyébként, mert kimondottan érdekes a téma (főleg úgy, hogy lényegében véletlenül akadtam rá).

Aki szívesen olvas angolul, annak jó szívvel ajánlom, mert olyan nüansznyi részletekre lehet rátalálni, amelyeket itt felsorolni sem lehet – viszont igen erősen árnyalják a tudásunkat és ismereteinket Velencéről.

Úgyhogy, hajrá! Ha tehetik, olvassák el ez a zsebkönyv méretű művet – nem bánják meg, ez egészen biztos!