Múlt heti írásunkban picit kitekintettünk Udine tereire. Folytassuk az utazást!

Az első fontos dolog, amiről írni szeretnénk ma, az a katedrális, amely a város egyik legfontosabb, legjellegzetesebb épülete. Olaszországban egyébként is megkerülhetetlenek a dómok, katedrálisok, templomok, hiszen a keresztény kultúra az ország minden apró szegletében jelen van, élénken él.

Nézzük, milyen érdekességeket tartogat a számunkra az udinei katedrális. Építeni még az 1200-as években kezdték, San Odorico-nak ajánlvam, ahogy azt a wikipédián is olvashatjuk; az épület struktúrája a ferencesek templomainak mintájára készült el. Az építkezés, mint ezekben a századokban általában, igen sokáig tartott, a templomot magát csak 1335-ben szentelték fel, akkor Santa Maria Maggiore néven.

Cappella del Santissimo Sacramento – forrás: wikipédia

Míg máshol az emberek életét a pestis követelte, addig a jól ismert 1348-as év egy jókora földrengést is tartogatott épp ezen a területen. Természetesen súlyos károk keletkeztek a templom szerkezetében, azonban mindez a vallásos tevékenységet nem állította meg. Mintegy két évtizedet kellett várni arra, hogy a felújítási munkálatok érdemben megkezdődjenek, így 1368-ban Pierpaolo dalle Masegne felügyelete alatt el is indult a restauráció.

Az 1700-as években azután újra építkezések vették kezdetüket, s a katedrális belsejét Domenico Rossi építész tervei alapján barokk stílusúvá alakították. Az épületet 1735-ben újra felszentelték, ám ekkor már Santa Maria Annunziata néven.

Cattedrale di Udine_interiore – forrás: wikipedia

Az 1900-as évek pedig ismételt átalakításokkal érkeztek, de érdekes módon itt már nem az aktuális építészeti stílust erőltették rá a katedrálisra. Az építészek úgy döntöttek, hogy visszakanyarodnak az 1300-as évek román-gótikus vonulatához, és abban a szellemben alakították át az épület homlokzatát. Tehát az, amit ma látunk, nem az eredeti, 7-800 évvel ezelőtti homlokzat, még ha a stílus maga ezt is sugallja.

Cattedrale di Udine_facciata – forrás: wikipédia

A katedrális mellett természetesen van harangtorony is, ez elmaradhatatlan. Korábbi írásunkban már foglalkoztunk azzal is, miféle harangtornyok léteznek Olaszországban, pillantsanak be, ha esetleg lemaradtak róla.

A harangtorony esetében a cél az lett volna, hogy a dombon álló palota tornyával egymagas legyen, de ez természetesen így, ebben a formában a magasság miatt nem volt kivitelezhető. Ezért a végeredmény egy zömök valami lett, ami nem igazán torony a szó klasszikus értelmében. Itt kapott helyet azonban a katedrális múzeuma, amely számos nagy művész alkotását őrzi. Közöttük van pár Tiepolo-festmény is, hiszen említettük múlt héten, hogy a velencei művész Udinét második otthonaként tartotta számon.

Tiepolo-Trinità – forrás: wikipédia

Mai utazásunk a dómban véget is ért, a jövő héten megnézzük, mi mindent érdemes megkóstolni, ha ebbe a kedves városban látogatunk.