A februári hírek folyamatosan a Velencei Karnevál eseményeiről, történéseiről érkeznek, s mindeközben elhanyagolódik egy hasonlóan jelentőségteljes olasz esemény, amiért ebben a sorozatban revansot veszünk.

A Viareggio-i Karnevál rendkívül hosszú múltra tekint vissza, nézzünk meg néhány tényt, amelyeket nem biztos, hogy mindenki csípőből ismer.

A karnevál első dátuma, a felvonulás első éve 1873. volt. A vidám eseményt a helyi fiatalok – akik a Caffé del Casino-ban jöttek össze rendszeresen – hozták össze egy mókás felvonulás formájában, amelyből aztán hagyomány lett. A kocsis felvonulás a következő, 1874-es évhez köthető, viszont ez nem aratott nagy sikert, ugyanis a korabeli szegénység okán a kocsi és a felvonuláshoz szükséges lovak lényegében luxusnak számítottak. Viszont a maszkos (vagy, ha úgy tetszik, maskarás) felvonulás ebben az évben már dívott. Történt ugyanis, hogy a városra háruló adók mértéke ezekben az években drasztikusan megemelkedett. A köznép kitörő lelkesedéssel fogadta, amikor egyikük a helyi adószedőt megjelenítve és kifigurázva vonult végig a főutcán; természetes tehát, hogy az effajta karikírozós fricskák azóta sem mentek ki a divatból.

A rendezvényt érthető módon a világháborúk is érintették, azonban mindkét esetben újjászületett, és régi pompájában köszöntött a városra minden év februárjában.

Az 1921-es évben megszületett a karnevál himnusza, ami egyébként egy rettentő aranyos induló, és csak két perc. Alább hallható:

A ’20-as évekre datálható a papírmasé figurák megjelenése is (köznapibb nevén a papundekli), amelyet ragyogóan lehetett formázni és díszíteni, továbbá nagy dimenziójú figurák elkészítésére adott lehetőséget. Abban az időben gipsznyomatokat is használtak a figurák létrehozásakor, de úgy tudjuk, ma már polisztirol hablemezből (lánykori nevén hungarocellből) készülnek ezek a kocsikat díszítő óriási bábuk.

A következő fontos esemény a karnevál történetében az 1930-as esztendő, amikor egy pályázatot hirdettek a karnevál kabalafigurájának megtervezésére.  A győztes Uberto Bonetti (1909-1993) grafikus és festő volt, aki tanulmányait a lucca-i Művészeti Akadémián végezte. A figura a Burlamacco nevet kapta, melynek eredete kétséges. Egyesek szerint a Burlamacca folyóról kapta a nevét, mások szerint pedig a Buffalmacco-ból (Dekameron) ered. A figura – mint az a kiemelt kis képünkön is látható – egy piros-fehér kockás ‘pizsamát’ viselő alak, fekete felöltővel, oldalán Ondina-val, aki egy korabeli strandoló lány ábrázolása. (Ondina időről-időre eltűnik, majd újra felbukkan Burlamacco mellett, nem minden eseményen ‘van jelen’.) A piros-fehér színkombináció az 1920-as években Viareggio-ban a tengerparton látható napozóernyők színére utal (szinte csak ilyen létezett akkortájt).

Burlamacco e Ondine

S még egy dátum: 1954. Ez volt az az év, amikor Viareggio-ban megalakult a ‘La Libecciata’ nevű folklór együttes, mely azóta is kellemes zenét szolgáltat a felvonulások alkalmával. Voltak olyan évek, amikor a tengerparton végigvonulva hívogatták az embereket a parádéra. Ez talán hasonlóképpen működhet, mint Magyarországon az igen kicsi falvakban a sátoros ünnepekkor hívogató lovaskocsis-népviseletes fiatalok felvonulása; csak itt ugye konkrétan zenekarról van szó. A ’80-as évek elején a zenekar élén váltás történt, innentől kezdve pedig egyre kisebb lett népszerűségük.

1989-ben egy másik zenekar kapta meg a karnevál hivatalos zenekara státuszt, ez volt a Maschereide, amely lényegében a La Libecciata utódjának is tekinthető, már ami a feladatait illeti.

Azért nézzük meg az eredeti felvételt a La Libecciata indulásáról: