Egy nagyon kedves, Olaszországban élő ismerősünket faggatjuk arról, hogy a Toszkánába indulók milyen eseményeket, programokat, szállásokat csíphetnek el Itália turisztikai szempontból egyik legfelkapottabb részén. 

Nyitrai Viktória már hosszú évek óta Olaszországban él, és elsősorban magyar turisták dolgát könnyíti meg azzal, hogy segít a szállásfoglalásban, a programszervezésben és igény esetén kíséri is a kirándulókat. Viktóriát kérdezgetjük a mai írásunkban arról, hogyan vitte sikerre hobbiból lett vállalkozását. Aki előzetesen vagy utólag tovább tájékozódna, Viki honlapján számtalan segítő adatra, fotóra, útbaigazításra bukkanhat. Természetesen a facebook-on is jelen van, lehet bátran kattintani!

Nézzük tehát, hogy mi mindenről sikerült beszélgetnünk Vikivel – talán ezzel kaphatunk egy kis bepillantást az olasz mindennapokba is.

Tudjuk a honlapodról, hogy magánéleti okokból kerültél Olaszországba. Rögtön a turizmusban kezdtél dolgozni, vagy teljesen más területen indultál el?

Ezt tanultam, ezt csináltam és ezt szeretem. Imádtam utazni mindig is, tanultam a nyelveket és a főiskolán is idegenforgalmi közgaszdászként végeztem. Voltam gyakorlaton budapesti hotelben, balatoni üdülőben és egy rövid német kiruccanás után Görögországban éltem 3 évig, ahol animátor, majd idegenvezető voltam.  Aztán az olasz tanfolyam után már tudtam annyira olaszul, hogy itt is folytathattam. Egy firenzei luxushotelben dolgoztam 4 évig, majd a szülés után 2 nagyon szép, medencés apartmanházat vezettem 7 évig.

A tavalyi évtől mondhatjuk, hogy a hobbid a kizárólagos munkáddá vált. Milyen érzés csak a honlapoddal, programszervezéssel, idegenvezetéssel foglalkozni?

A terhesség alatt kezdtem a weboldalt (júniusban lesz 10 éves a fiam), ami az akkori informatív oldalból nőtte ki magát a mai formájába. A szállásfoglalásos része a legkeresettebb, és ez biztosítja az anyagi alapokat is, a többi csak kiegészítés volt. Már nem lehetett az apartmanházas munka mellett csinálni, de kivártam, hogy megfelelő embernek adhassam át a házakat. Eddig is csináltam a magyar vendégeimnek borkóstolókat és voltam sajtkészítőnél, olajprésben, sőt főzőtanfolyamon is, de ezeket kisebb családi csoportoknak csináltam és ingyen.

A programokat csak szervezed, vagy kísérőként aktív résztvevője is vagy a kiérkező magyarokra váró eseményeknek?

Természetesen a weboldalon rengeteg múzeumot, boltot, strandot ajánlok és vannak borospincék, helyi programok meg éttermek is, amiket jól ismerek – ide bárki elmehet bármikor, nélkülem is. Tapasztatalom szerint azonban egyre nagyobb az igény arra, hogy velem és/vagy más magyar nyaralóval együtt menjünk ezekre.  Így idén heti fix napokon szeretnék a környékemen nyaraló magyaroknak ilyen programokat kínálni – ez nem idegenvezetés, hanem inkább olyan, mintha a barátaimat vinném el egy baráthoz borozgatni, esetleg a piacra.

Ez nyilván rugalmas időbeosztást kíván meg. A családod – gondolok elsősorban a kisfiadra – hogyan éli ezt meg?

Elváltam már 6 éve és egyedül vagyok; így talán könnyebb is. Ez a ’munka’ végül is rugalmas, ami sokszor napi 10 órát is jelent, viszont akár a strandon is válaszolhatok az e-mailekre a mai technikai feltételek mellett. A kisfiam is ebbe született bele, vagyis a nyár nagy részét a medence mellett töltötte, meg a városokat járva. Anyukám segített mindig átvészelni a vakációt. Sokat kirándulok nélküle és vele is, így a saját bőrömön tapasztalom például azt is, hogy mennyire lehet terhelni egy gyerekes családot.

Sok különbség van a nyáron, szezonban és a télen, a nyugalmasabb időszakban végzett munkád között?

A télen leginkább a gép előtt ülök, és a szállásfoglalások viszik el az időm nagy részét, de ilyenkor frissítem a többi információt is a weboldalon. Ilyenkor  tavasszal már kirándulok, fényképezek és ahogy nyitnak a szállások, meglátogatom a listámon lévőket és frissítem a palettát. Aztán a húsvéttal indulnak a közös kirándulások, hétvégeken a helyi programok, majd nyáron jönnek a családok, akik együtt foglaltak – meglátjuk, hogy alakul.

(Az interjú a kép alatt folytatódik!)

Melyik az a két-három program, amit a 2014-es nyárra kiemelten ajánlanál a Toszkánába utazóknak?

Azt hiszem, hogy a legjobban a pincelátogatásokra lesz igény idén is, ez most a Bocelli borászattal bővül, amire szerintem nem lesz elég a heti egy este. A hölgyek a piaclátogatást szeretik leginkább, ahol helyi finomságokat és ruhákat is lehet kapni. A legnagyobb élmény viszont általában egy helyi ’festa’, főleg ha egy kicsi faluban van, amikor hosszú asztaloknál ülünk az olaszok között és fesztelenül merülhetünk el az ízek és illatok harmóniájában.

Melyik az a két-három olyan kisváros vagy település, amelyekről a magyarok nem, vagy csak ritkán hallanak, de mindenképpen ajánlanád felkeresni?

Aki a középső részre jön, Volterra közelébe, vagy innen Siena felé, esetleg még attól délre, az szinte bármelyik dombtetőre felhajthat és egy hangulatos kis falut fog találni, ahol talán még turisták sincsenek. A legszebbek és felkapottabbak San Gimignano, Monteriggioni, Greve in Chianti, Montalcino, Montepulciano. Egyik kedvencem Lucca, ami nem kicsi, de kevésbé ismert és megpróbálok mindenkit rábeszélni, hiszen közel van Pisához és nagyon hangulatos.

Úgy tudjuk, ismered a magyarok között is nagy népszerűségnek örvendő Andrea Bocelli-t, a kiváló olasz tenort. Hogyan találkoztál vele?

Én egy 800 fős faluban lakom, amit Lajaticonak hívnak. Itt született Andrea Bocelli, akivel sokszor találkoztam már. Bár nem itt lakik, de a testvére és anyukája is itt maradtak. Egy barátunk esküvőjén láttam először még az első évben (2001.), ahol mindenki úgy üdvözölte, mint régi barátot – semmi felhajtás. Amikor itt van, akkor beugrik a kávézóba, lovagol az út mellett, vagy beszélget a helyi öregekkel a téren, mint minden halandó. Alberto, a testvére építész, tőle vettük a lakásunkat is, őket naponta látom, hiszen itt élnek és a lányuk is a falusi iskolába jár. Idén pedig már pincelátogatásra is megyek, ahol Alberto felesége, Cinzia vár minket.

A turizmus mellett esetleg Andrea Bocelli programjainak szervezésében is részt veszel?

Szerencsésnek mondhatom magam, mert a helyi koncert ötletének születésénél is ott voltam 10 éve, amikor az éppen megválasztott polgármester, Fabio erről még csak álmodozott. A falu határában egy domboldalon alakították ki ezt a szabadtéri színházat (Teatro del Silenzio), ahol most már 9. éve tartják meg a koncertet, amire több mint tízezren érkeznek a világ minden tájáról. Én a bejáratnál és a VIP részen segítek minden évben, hiszen több nyelven beszélek, ami itt nagy ritkaság – és jól ismerem a milánói szervezőket.

Ha néhány szóban meg kellene fogalmazni, miért éppen Toszkána, mivel csalogatnád azokat, akik még bizonytalanok az úticélt illetően?

Ezzel megfogtál! Valójában nem nagyon kell csalogatnom az embereket, hiszen többnyire inkább az a gondunk, hogy egy normál egy hetes útba hogyan lehetne minél több mindent belepréselni. Toszkánában minden adott – a kultúrális értékek tömege, a természeti szépségek, isteni ételek, borok vannak és belefér egy tengerparti strandolás is. De olvassátok el a ’Napsütötte Toszkána’, a ’Bor, Mámor Toszkána’, az ’Ezer nap a várban’ és a ’Toszkána – utazik család’ könyvek egyikét, ne csak az útikönyveket.

Reméljük, Vikivel együtt sikerült kedvet csinálnunk egy olaszországi nyaraláshoz! Aki úgy dönt, hogy nekivágna az útnak, ne hezitáljon a fenti linken kapcsolatba lépni vele, bátran kérje a segítségét – legyen szó akár szállásfoglalásról, akár programszervezésről.

Mindenkinek kellemes utazást kívánunk!