A tavalyi év a legnagyobb olasz költő, Dante halálának 700. évfordulója körül forgott. Ám ma is van mire emlékezni!

Éppen ezen a napon, 1302. március 10-én, azaz 720 évvel ezelőtt született meg az az ítélet, amely Dantét örökös száműzetésbe taszította.

Ahogy arra már korábbi írásaimban utaltam, Dante aktív részese volt a firenzei politikai életnek, a fehér guelf-ek oldalán azonban nem volt igazán jó helyen. A politika szeleinek fordulásával ugyanis a fekete guelf-ek vették át Firenze vezetését, és mint korábbi városi elöljárót, Dantét is pellengérre állították. Szeretett városát így az ítélet miatt sajnos, mindörökre el kellett hagynia – máglyahalál várt volna rá visszatértekor.

Sokan úgy tartják azonban, hogy a szerencse volt a szerencsétlenségben ez az ítélet, ugyanis a várost elhagyó, mások jóindulatából eléldegélő költő irodalmi munkássága ekkor robbant be igazán.

Forrás: unsplash – Zoya Loonohod

Az általunk is ismert Isteni színjáték megírásának kezdete is ehhez az évhez köthető, amellyel Dante nem csak egy felbecsülhetetlen értékű irodalmi művet hagyott a világra, hanem egyúttal alapjait adta a századokkal később születő, ma is ismert standard olasz nyelvnek.

A Cittá di Firenze oldalán még a Dantét sújtó ítélet ránk maradt szövegét is megtalálhatjuk, álljon itt ékes olaszsággal:

«Alighieri Dante è condannato per baratteria, frode, falsità, dolo, malizia, inique pratiche estortive, proventi illeciti, pederastia, e lo si condanna a 5000 fiorini di multa, interdizione perpetua dai pubblici uffici, esilio perpetuo (in contumacia), e se lo si prende, al rogo, così che muoia».

Jelentése kb. annyi, hogy a költőt hamisság, szándékos kötelességszegés, zsarolás, tiltott bevétel, pedofília és egyéb bűntettek miatt örökös száműzetésre ítélik és visszatérése esetén máglyahalál  a sorsa.

Forrás: unsplash – Marcus Ganahl