Gyerekkorban a nyelvtanulás még alapvetően játék. Komoly irigységgel tekinthetünk azokra a gyerekekre, akik abban a szerencsében részesültek, hogy kétnyelvű családban nőhettek/nőhetnek fel, illetve olyan kitartó és következetes szülővel vannak megáldva, aki idegen nyelven szól hozzájuk, így sokkal gyorsabban, hatékonyabban, és ami a legfontosabb: már kisgyerekkorban jól vagy akár tökéletesen el tudnak sajátítani több nyelvet. Azt hallhattuk korábban többször, hogy már az anyanyelv tanulásakor érdemes elindítani párhuzamosan a másik (többi) nyelv tanítását is, hiszen akkor észrevétlenül és különösebb erőfeszítés nélkül van még erre lehetőség.

Persze a szülőtől ez folyamatos koncentrációt igényel, de mindenki a saját példájából tudhatja a legjobban, hogy a kisgyereknek később sokkal nehezebb lesz, ezért mindenképpen érdemes megtenni ezt érte. Akiben a minimális hajlandóság (és nem utolsósorban nyelvtudás?) megvan, annak ajánlott ezt kipróbálni.
Több helyen lehet arról is olvasni, hogy akár a szülő nyelvtudásának hiánya sem akadály abban, hogy a gyerek megtanuljon otthon egy idegen nyelvet, s úgy tűnik, erre vállalkozások is épültek. Letölthető leckék formájában lehet szavakat, kifejezéseket tanulni, vagy meséket – mondókákat hallgatni a megfelelő ellentételezés mellett (magyarul nem ingyen). Nincs is ezzel semmi gond, nagyon támogatandó és támogatható kezdeményezés ez, bár őszintén szólva – s talán ezt többek látják így – inkább lehet lényeges az, hogy a szülő maga jól beszéljen egy idegen nyelvet, s azt a mindennapokban, a megélt szituációk során adja át a gyereknek. Ennél hatékonyabb tanulási módszer ugyanis szinte biztos, hogy nincsen.

(Legutóbb éppen egy Oroszlán Szonjával készült interjúban volt olvasható, hogy az édesanyja rengeteget beszélt hozzá angolul, amikor ő még kisgyerek volt. Hát, valami ilyesmi lehetne igen hatékony és nagyon hasznos is egyúttal ma Magyarországon.)

Ahhoz, hogy a nyelvet (elsősorban persze az olasz nyelvet) beszélő szülőknek nyújtsunk egy kis segítséget, időről időre közölni fogunk tipikus olasz meséket, mondókákat és kapcsolódó linkeket, melyek kiapadhatatlan forrásai lehetnek a közös tanulásnak, ami – mint ahogyan az fentebb írtuk – ebben a korban még sokkal inkább játék.