Humanizmus – építészet a XV. században
Továbblépünk XV. századi utazásunkban ma is, és rápillantunk röviden arra, hogyan is alakult ez a művészeti ág az adott időszakban.
Többször említettük már, hogy a humanizmus és a reneszánsz nem választható el élesen egymástól, ezt most is szeretnénk hangsúlyozni. Azonban az is fontos és megemlítendő tény, hogy a humanizmus a középkorból vezet át a reneszánsz felé, így segítségével láthatjuk azokat a lépcsőket, amelyek a hatalmas művészeti robbanáshoz vezettek.
Először is egyre inkább előtérbe került az ember és a természet kapcsolata. Az emberi életet a művészet középpontjába emelték – sőt, külön helyet találtak neki az isteni lét és az alantasabb életformák között, jól definiált helyen.
Ami a egyéb változásokat illeti, nyomokban még fellelhetőek voltak a pogány kultúrák egyes hagyományai, ugyanakkor az antik értékek felé való visszatekintés is fontossá vált – mindez némi szembehelyezkedést jelentett az egyébként már igen diffúz keresztény kultúrával. Ebből is azt láthatjuk, hogy nyüzsgő, történésekkel teli és fontos időszaka volt ez a történelemnek, ami majd a reneszánszban csúcsosodik ki teljesen.
Ne feledjük azt sem, hogy az építészet miért tudott olyan ütemben fejlődni, ahogyan azt korábban nem igazán tapasztalhattuk. Egyszerű a magyarázat: az itáliai félsziget népei ebben az időszakban már a nagyobb városok köré próbáltak tömörülni, a városokat pedig ekkorra jellemzően nagyobb dinasztiák tartották az irányításuk alatt. Előbb-utóbb szinte mindegyiknek eszébe jutott, hogy mi más fejezheti ki jobban a hatalmat, a család nagyságát, presztízsét és fontosságát, mint egy jól eltalált villa, kastély vagy rezidencia. Meg is indultak az építkezések, s ekkoriban számos fontos épület született meg – egyikük-másikuk befejezése azonban még váratott magára.
Mint tudjuk, mind politikai, mind banki-pénzügyi, mind kereskedelmi vonalon Firenze számított a kor egyik legmeghatározóbb városának. Nem csoda, hogy e köré a város köré összpontosul mindenki figyelme, aki erre a korra visszatekint. A múlt héten említett Leon Battista Alberti is itt tevékenykedett, a Rucellai palotáról, melynek tervezője volt, már szőrmentén megemlékeztünk.
A másik fontos építkezése a kornak szintén Firenzéhez kapcsolható – ez pedig a dóm. Majd’ mindenki tudja, hogy a firenzei dóm építése nem kevés időt vett igénybe, és a kupola igen nagy feladatot jelentett az építészek számára. Nem is tudták véghezvinni a kivitelezést, amíg meg nem érkezett Filippo Brunelleschi, akiről később még részletesen, filmajánlóval is lesz szó.
A firenzei dóm mellett álló keresztelőkápolna bronz kapuja is az 1400-as évekből származik, ékes példája a XV. századi építészetnek ez is.
Ki kell emelnünk azt is, hogy az építészet változásai a városiasodás miatt is fontosak, hiszen egyre inkább változtak az építészet szempontjai. Egy-egy város esetében ugyanis még mindig a templom volt a város központja, azonban megjelentek a terek, amelyek az – akár különböző szociális rétegekből származó – emberek számára találkozóhelyet jelentettek, és a tereket körülvevő épületek is egyre egységesebb képet mutattak. Urbinóból származik egy nagyon érdekes kép egy ismeretlen festő ecsetje alól, amely az ‘Ideális város’ (Città ideale) címet viseli, keletkezését 1480-1490 közé teszik.
A fent leírtak egészen pontosan láthatók a képen, hozzátéve, hogy a templom kör alapú (ami mindig a tökéletességet szimbolizálja), a környező épületek pedig szabályosságot és egymáshoz való hasonlóságot mutatnak, ami a harmónia megteremtéséhez kell. Az ismétlődő elemek az épületeken (boltívek, árkádok, egyforma ablakok) szintén a harmóniához kötődnek, ami majd később a reneszánsz idején (az 1500-as években) is nagyon fontos szempont és visszatérő elem lesz.
A század során tehát számos remekmű született – és nem csak festészeti, de ahogy láthatjuk, építészeti vonalon is.
Maradjanak velünk, a témát még mindenképpen folytatjuk – kitartó olvasóinknak ígérjük, könnyedebb cikkekkel is jelentkezünk hamarosan!