1497 egy nagyon különös év volt Firenzében.

Év elején, a farsangi (vagy inkább karneváli) időszak végén már az 1400-as években is szokás volt jó nagy tábortüzet rakni, hogy a telet megfelelően elbúcsúztassák. Ez az év, 1497, pedig azért lett speciális, mert akkor már egy jó évtizede ott élt a ferrarai szerzetes, Girolamo Savonarola, aki az eseményt emlékezetessé tette.

A prédikátor nagy elánnal tartott beszédeket a gazdagság, luxus és hatalom ellenében, és mindenkit bűnbánatra szólított fel. Mivel csípte a szemét a Mediciek és más arisztokrata családok vagyona, elképesztő jóléte, ezért minden lehetséges alkalommal erős kritikával illette azokat. Ugyanígy nem hagyta szó nélkül az épp regnáló pápa hasonló attitűdjét, ezért Savonarola nem csak a firenzei arisztokrácia, de még az egyházfő begyében is benne volt idővel.

Photo by Giuseppe Mondì on Unsplash

Hangos, a nemességet nem kímélő beszédei miatt így nem csoda, hogy a szegényebb néprétegek szinte prófétaként tisztelték, felnéztek rá és örömmel vettek részt a prédikációin.

Savonarola egészen odáig merészkedett, hogy 1497. február 17-én megtartott télvégi ünnepen, a Piazza della Signorián* ismét máglyát állított, ám ez esetben rendhagyó módon. Arra biztatott ugyanis mindenkit, hogy ne csak a szokásos szalmát és kis fadarabokat hozzanak, hogy a máglya egész nap éghessen, de az arisztokrata palotákból kirámolt díszes ruhákat, pipereholmit, kozmetikumokat, vagy épp szép bútorokat, a gazdagság minden jellemző tárgyát is összehordjanak és tűzre vessenek.

Hiúságok máglyája
Forrás: melbourneblogger.blogspot.com

Eddig még ismerős is a sztori, hiszen számtalan cikkben, tanulmányban vagy akár a törikönyvekben is találkozhattunk már a fenti tényekkel.

Azonban azt is fontos kiemelni, hogy Savonarola nem csak a legszegényebbek egyetértését és elismerését vívta ki, de még a művészvilágból is akadtak szimpatizánsai. Így fordulhatott elő, hogy bizonyos művészek (minden jel szerint maga Sandro Botticelli is) önként vetették olyan munkáikat arra a bizonyos máglyára, amelyek mitológiai vagy világi (netán egyenesen pogány) témákat jelenítettek meg. Botticelli mellett más művészek is vetemedtek hasonló cselekedetre, némelyek egyenesen Verrocchio mester műhelyéből kerültek ki és Leonardo da Vinci ismerősei, netalán barátai lehettek.

Ki tudja, milyen sok, ma már felbecsülhetetlennek számító művészi alkotás semmisült meg azon a napon Firenze főterén – s mennyivel gazdagabb lenne a világ ma, ha Savonarola nem ragadtatja el magát ennyire (különösen, hogy ez alig egy évvel később a vesztét is okozta).

Ha kíváncsiak vagytok Savonarola életére, (akna)munkájára és sorsára, akkor a Ciao, Itália (Budapest, 2022, Scolar) könyvemben részletesebben is olvashattok róla. Jó szórakozást!

*A mai, Palazzo Vecchio előtti nagy téren, ahol mi turisták most már leginkább fagyizni és kávézni, na meg bámészkodni szoktunk.

Photo by Antônia Felipe on Unsplash