A múltkori keresztelőkápolnás írásunk után járjuk körül az Olaszországra oly jellemző harangtornyokat is.

Talán sokan nem tudják, de a templomok, bazilikák mellett különálló épületként megjelenő harangtornyok is az építészet olasz specialitásai. Más országokban ritkán látni ilyet (a keleti építészetben a mecsetek melletti minaretek hasonlóak hozzá, természetesen funkcióban is).

A harangtornyok története az V. századig nyúlik vissza, amikor is a nola-i püspök építtetett egy tornyot, hogy a híveket összegyűlni hívja. A VI. századból származik egy következő emlék egy ugyanezzel a célzattal épült toronyról. Az igazi terjedése azonban a VIII. századtól datálható, amikor is II. István pápa egy három harangos tornyot építtetett a Szent Péter katedrálishoz.

Később, a mechanikus órák megjelenésével már a két funkció – a hangjelzés és annak időponthoz kötése – a tornyok feladatát is kibővítette, s azok immáron nem csak vallási funkciót tölthettek be, fontosabb közintézmények mellett is időről-időre megjelentek.

Siena – a Városháza harangtornya
Forrás: buonviaggioitalia.it

A harangtornyok így önálló építészeti alkotásként más, fontos szerepet betöltő épületek kiegészítőivé váltak, azok különálló, szeparált társaként jelentek meg. Ez a fajta építészeti megoldás kimondottan olasz specialitás, más országokban nem nagyon található meg.

A legrégebbi harangtornyok henger alakúak, kör alaprajzzal rendelkeznek. Ilyen látható például Ravennában.

A román építészeti időkből származó tornyok jellemzően négyszög alapúak, később, a gótika idején sokszög alapúak is születtek. Ez utóbbi építészeti hatás északabbról, Francia- és Németország területéről érkezett.

Venezia – Campanile di San Marco
Forrás: tripsavvy.com

A tornyok többféleképpen nézhetnek ki. Általában van egy olyan befogadó része a harangok számára, amelyek ablakszerű résekkel, nyílásokkal rendelkeznek. A dobozszerű hatásért alakult ez így, öblösebb, messzebbre szálló így a hang – sok hívőt ér el nagy magasságból erős hangjával. Jellemzően ezek a harangtornyok bazilikák, katedrálisok, nagy jelentőséggel bíró templomok, vagy középületek kísérői.

Ugyanakkor, ha Olaszországban utazgatunk, feltűnhet számunkra egy másik, ettől eléggé eltérő formájú harangtorony (campanile a vela), ami sok esetben nem is különálló épület. Ez a kisebb templomok, kisebb közösségek jellemzője. Ez esetben azt láthatjuk, a harangot egy, a templomhoz tartozó, vagy hozzáépített, egyszerű falrészbe függesztették fel, így nyitott térben elhelyezkedve, szerényebb hanggal jelez a közösség számára.

Vicenza – Chiesa di Santa Caterina in Porto
Forrás: wikimedia commons

Az újabb idők pedig az építészetben is egyre modernebb megoldásokat hoztak, ennek megfelelően egy-egy nagyobb templomhoz tartozó harangtoronyban (ami nem csak különálló épület lehet!) akár az általában jellemző három harangnál több is lehet, amelyek lefelé fordított pohár alakjukkal, és azzal, hogy el tudnak fordulni, szinte koncertet adnak egy-egy megszólalással.

A jelenség a reneszánsz idején kezdett terjedni, az ún. sistema veronese (veronai szisztéma vagy rendszer) szerint. Ennek jellegzetessége, hogy az oldalirányban nyitott tornyokban a harangok egy állványszerű építményen körbeforoghatnak, s ezzel a megoldással, a hangok és a forgás összjátékával egy különleges hatást, valóban, szinte koncert-élményt nyújtanak. Egyébként ilyen típusú harangtornyokat leginkább Olaszország északi részén találhatunk, a nevéből kiderül, hogy elsősorban Verona környékén, de akár Velencéig is mehetünk keletre, vagy Lombardia bizonyos területeire is elkalandozhatunk értük.  Érdemes felvenni a látnivalók listájára néhányat.

Campanile Cornaredo Distesa
Forrás: wikipedia