Ma egy olyan eseményre kalauzoljuk az olvasót, amelynek során ismét kis ablak nyílik az olasz-magyar – ezúttal művészeti – kapcsolatokra. 

Mivel mostanában úgyis sokat foglalkozunk a művészetek különféle formáival, a most nyíló kiállítás tökéletesen belesimul ebbe a koncepcióba.

Hajnal  János, a XX. század művészetének, azon belül is leginkább egyházművészetének egyik jeles képviselője lesz mai írásunk főszereplője, aki néhány évvel ezelőtt távozott közülünk. Művészete Olaszországban teljesedett ki, nem csoda hát, hogy a 2017. július 1. – szeptember 10. között látható kiállításon időről-időre tárlatvezetésekkel találkozhatunk, illetve hogy ezek egy részét olasz nyelven – magyar tolmácsolással – hallgathatjuk meg.

Hajnal Jánost a magyar és olasz művészet elsősorban egyházművészként ismeri mind a szakma, mind a közönség. Aba-Novák Vilmos tanítványaként a magyar murális művészet nagy ígérete volt, aki a monumentális művészet iránti tehetségét Olaszországban teljesítette ki. A Fővárosi Képtár kiállítása bemutatja Hajnal életművének, alkalmazott és autonóm munkáinak kivételes műfaji gazdagságát.

A pesti Fészek Klub báljára festett pannókon és az egyházi megrendelésre készült vatikáni, milánói és sao paolo-i üvegablak-tervein egyaránt lenyűgöző erővel hatnak monumentális, sokalakos kompozíciói. Az új tárgyilagosság – az első világháború idején fellépő absztrakcióra született ellenreakció – szellemében készült illusztratív grafikái kivételes rajzkészségről és a reneszánsz mestereinek alapos ismeretéről árulkodnak, az állatkerti tempera-sorozatának majmai és tigrisei játékos dekorativitásukkal, frissességükkel fogják meg a nézőt. Csendéletei, műterem-képei, önarcképei, városi látképei klasszikus témák fantáziadús újraértelmezései.

Feltételezhetően a szabad alkotás lehetőségének korlátozása, a diktatúra érezhető kialakulása, valamint a második világháború idején átélt események együttesen okozták, hogy hazája végleges elhagyása mellett döntött. A szülőföldtől való elszakadás pályájának újraindítását jelentette, 1958-tól kezdve műveit Giovanni Hajnalként jegyezte, s még csak haza sem látogatott többé, valójában azonban soha sem számolta fel kapcsolatát a magyar kultúrával.

A Magyarországon eddig még nem látott volumenű kiállítás törzsanyagát a művész Milánóban őrzött hagyatéka adja. Az 1939 és 1948 között a Fővárosi Képtár egykori gyűjteményébe került, illetve magángyűjteményekben és a kecskeméti Katona József Múzeumban őrzött munkái egyaránt láthatók a tárlaton.

Július 2-án, vasárnap 16 órától Matteo Piccioni művészettörténész, a Sapienza Egyetem Művészettörténeti Tanszékének docense vezet a kiállításban olasz nyelven, magyar tolmácsolással.

A kiállítás helyszíne:

Kiscelli Múzeum (1037 Budapest, Kiscelli utca 108.)

A kiállítás kurátorai:

Balázs Kata és Simon Magdolna (Fővárosi Képtár).

További információ:

www.fovarosikeptar.hu

www.kiscellimuzeum.hu