Gyönyörű észak-olasz helyek, finom falatok – I.
Amikor eldöntöttük, hogy lesz „Hónap régiója” rovat, gondolkodtunk azon, mi lehet az a fajta csoportosítás, amely – nyilván nem teljesen, de legalább – érdekes módon tud bemutatni egy-egy területet.
Az viszont a gondolkodás legelején egyértelmű volt, hogy a gasztronómia egy szeletének, és néhány látogatható célpontnak a bemutatása megkerülhetetlen – és persze keresett és népszerű téma is. Mai anyagunkban ehhez tartva magunkat szeretnénk egy pici ablakot nyitni Friuli-Venezia-Giulia-ra is. Ne feledjük, ez a hozzánk legközelebb eső régió, autóval jól megközelíthető, és néhány nap alatt is csodás élmények gyűjthetők errefelé.
A régióról tudjuk, hogy mezőgazdasága kevéssé jelentős, és mivel kevés a síkság, az élelmiszeripar nem a legfejlettebb Friuli-Venezia-Giulia területén. Azonban a tipikusan olasz termékek itt is megtalálhatók. A szarvasmarha-tenyésztés okán mind sajt, mind pedig szalámik szép számmal jellemzik Friuli-Venezia-Giulia-t. A hegyoldalak szőlőtermesztésre is lehetőséget biztosítanak, így a DOC és DOCG jelölésű borokból, valamint a grappákból sincs hiány.
Érdekes tény (s ez a hvg egy korábbi cikkéből is kiderül), hogy a tokaji elnevezés nem mindig csak a miénk volt, s hogy ez hogyan alakult így? Nézzük:
A helyi legjelentősebb fajta a friulano, az egykori tocai szőlőfajta. A tocai a mi Tokajunk miatt veszítette el ősi nevét – a komoly bormarketinggel támogatott helyi bor a régióról kapott új nevet. A helyiek körében persze úgy járja, hogy ez a fajta volt az első szőlőtőke Tokajon – egy magyar nemes friuli lányt vett el, aki nászajándékként szőlőtőkéket hozott hazánkba. Egy biztos, a friulano szőlőből a tokajitól tökéletesen eltérő módon száraz bort állítanak elő. (hvg, 2011. május 13., péntek)
Ahogy az egy vonatkozó blogbejegyzésből kiderül, az olaszok azért ennek a névvesztésnek nem igazán örültek. A „Storia del vino senza piú nome” című cikkben röviden össze is foglalják mindezt.
S hogy mely városok érdemesek egy látogatásra ebben a régióban? Merre induljunk? Nos, a székhely Trieszt – ezt jól tudjuk. A gyönyörű kikötőváros csodálatos hangulatú helyekkel vár minket. Ott van mindjárt a Faro della Vittoria, amely egy fantasztikus világítótorony a parton – nekünk, magyaroknak egy igazi kuriózum. Lapidárium (kőtár), a Piazza Unitá d’Italia, a csodálatos Palazzo del Governo, a város csatornája, a Canal Grande, a piac, a Miramare-kastély – ezek együtt több napnyi látnivalót ajánlanak az odalátogatóknak, s ne feledjük, ez még csak Trieszt volt!
A másik nagyváros a régióban Udine – az első szinte, ahogy az országba belépünk. Bár Trieszt a székhely, Udine hasonló jelentőségű város.
Múzeumai, bevásárlóközpontjai mellett a főtér (Piazza della Libertá), a Városháza (Loggia del Lionello), a gyönyörű Óratorony, valamint botanikus kert és egy csodás katedrális várja a kíváncsi turistákat. Hát, igen, az a helyzet, hogy Olaszország akkor is gyönyörű, ha nem a legismertebb és legkedveltebb helyein járunk – a dolce vita igenis, máshol is orrbavág bennünket, úgyhogy utazzunk bátran!
Mivel a régió síparadicsomokkal is várj a látogatókat – tekintve, hogy az Alpok láncai ide is lenyúlnak -, érdemes időről-időre követni az időjárási információkat. Jön ugyanis a síszezon, így aki lécre pattanna, annak ez a régió is számos kellemes kikapcsolódási lehetőséget biztosít. Hóhelyzetről a neveitalia.it oldalán lehet tájékozódni.
Reméljük, hogy minél több magyar veszi az útját efelé a régió felé, ahol egyébként tudtunkkal számos magyar, mint a szolgáltatóiparban dolgozó munkatárs is tevékenykedik. Ezúton is szeretnénk megköszönni pl. a tokaji kapcsán kapott tippet egy figyelmes olvasónknak, aki ebben a gyönyörű régióban él és dolgozik – szeretettel üdvözöljük őt Magyarországról!